1956. október 23. emlékére

A magyar történelem egyik legfontosabb napja

2017/10/23

Október 23. az egyik legfontosabb nap történelmünkben, több okból kifolyólag is. Ezzel a cikkel szeretnénk megemlékezni 1956. legjelentősebb napjáról.

Október 23. nem csupán azért fontos, mert ezzel kezdetét vette a szabadságunkért folytatott harc, hanem azért is, mert nemzetünk megmutatta, a remény mindig bennünk van és nem félünk felemelni hangunkat az elnyomás ellen. Most olyan idézeteket és verseket hoztunk el nektek, melyekkel ti is megemlékezhettek forradalmunkról, szabadságharcunkról és hőseinkről.

„A magyar felkelés letöréséhez több mint 200 ezer szovjet katonára volt szükség, de a magyar nemzet szellemét és reményét nem lehetett legyőzni.” Barack Obama (2008) „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel.” John F. Kennedy (1960)
(Forrás)

Kozma László
Szilveszteri szonett (1956)

Fájdalmas csöndjébe burkolt a város; sebeit hűsítő hó lepi el, sátrakat bont az idő, s szava gyászt most köntösén lepergő könnyeivel.

Köntöse dísze e századon túlzás, új szelek útja és fárosza lett: a tavaszi napfény és őszi lehullás, vágyak és élet és újra sebek.

Ne jöjj még éjfél, temetni szerelmem, sokkal adósom a Föld és a Szellem! Kegyetlen Boltos, megérted-e ezt?

Szuronyok közt is a hófehér gyászban piroslik szívem, s mert hiszek a lázban, köszöntlek, bárha nehéz a kereszt.

Hajdú Levente
Kiáltvány

Ébredj fel végre, nemzetem, ha sors bősz átka sújt, Rabláncodat szakítsd ma el, ha meggyötört a múlt! Hazádat védd és megbecsüld, mert oly nagy volt az ár, Mit hoztak érted őseid – vérük égbe kiált!

Ha élted is kell áldoznod, áldozd büszkén, magyar, S nevedet a földbe s égre véreddel írd be majd! S a cél, mely eddig éltetett, éljen hát most tovább, Jövendő büszke századok zengjék diadalát!

Itt szült a gyilkos indulat sok értelmetlen csatát, S a harcban elesettekért itt mondtak száz imát. E nemzet védte lelkesen s vakmerőn e hazát, s ostromló ütközet után kitűzte zászlaját.

Itt haltak népünk nagyjai hős vértanúhalált, S a bitón – várva sorsukat – éltették a hazát. Megvívta forradalmait ez elszánt kis sereg, S mert nagy volt ellen s túlerő, nem mindig győzhetett.

De bátor az, ki halni mer, s hazájáért teszi, Panasz nélkül fogadja el, mit sorsa nyújt neki. S a csatazaj ha elcsitult s a béke feldereng, E népnek harci tetteit regélik ezredek.

Kit annyi vész és kínteher megtörni nem tudott, Kinek vígság és jó kedély csak oly ritkán jutott. S aki békében élni vágy annyi viszály között – Terjeszd ki hát védőkezed, Uram, feje fölött!

Ébredj fel, kérlek, nemzetem, ha sors bősz átka sújt, S e szót: Szent Világszabadság – örökre megtanuld!

Hazádat védd és megbecsüld, hisz oly nagy volt az ár, Mit hoztak érted őseid – vérük égbe kiált!…

(forrás)

Hozzászólások