30 fölött ássam el magam?

A nagy testvér nem rám figyel

2015/09/23

Egy újabb kutatás sokkolja a harminc feletti nőket, mert hiszen milyen nők kellenének a férfiaknak, ha nem a huszonéves hamvas szépségek?! Legalábbis ez derül ki egy nem egészen releváns eredményből, amelyet egy amerikai társkereső oldal vezetője készített. Kérdezem én: hol ássam a síromat?

Ahogy egyre mennek az évek a fejem fölött, észreveszem, hogy ezzel együtt érek, alakulok, formálódok, ébredek öntudatomra és ismerem meg magamat, de közben azt látom, hogy a környezetem igyekszik úgy tenni, mintha bizonyos kor fölött már nem lenne nő a nő. Persze addig senki sem érti meg igazán, amíg meg nem tapasztalja, miről beszél Jennifer Lopez, Sophia Loren, Susan Sarandon, amikor állítják, úgy érzik jól magukat, ahogy vannak, és ennek megfelelően keresnek (és találnak) párt is. Sokáig én sem értettem. Egy lány számára a huszonéves korszak – saját értelmezésemben – tulajdonképpen az átlényegülés lányból nőbe, hogy mikor eléri a lélektanilag vízválasztó harmincas határt, már tisztában legyen magával, képességeivel, szellemével és testével egyaránt.

tarskereso2

Ebben kevésbé van segítségünkre ez a furcsán kifordult, rohanó világ, ahol már akkor vagyunk meglepődve, ha az utcán, vagy a szórakozóhelyen leszólít minket egy férfi, és az a természetes, ha mindenféle keresőn párba állunk egy ismeretlennel. Mégis, az internetes társkereső oldalak virágkorukat élik, a Tinder létezésének jogosultságát az adja, hogy nem törekszünk mély ismerkedésre, csak felületes, kényelmes megoldásokra, ahol meg sem kell szólalni. Sokan a félelmeik leküzdésének megváltójaként tekintenek az ilyen appokra és oldalakra, ahol az ismeretlenség homályába bújhatnak. Vagy éppen a másik oldal, a rohanó élet és időhiány miatt nincs lehetőség a társas kapcsolatok építésére.

Ehhez képest mégis meglepetten tapasztalom, hogy mindenki panaszkodik, nem találkozik a kereslet és a kínálat a piacon, mégis, az igényeiknek nem megfelelő partner választását találják sokan a legjobb megoldásnak. Megdöbbentő kutatás eredménye látott napvilágot, aminek tájékoztató jellege megkívánja, hogy elmondjam az eredményt, tárgyilagosan.

Az OkCupid társkereső oldalnak több millió felhasználója van. Ezért döntött úgy az egyik alapító, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján felméri a piacon, mégis kik és milyen szempontrendszer alapján keresnek párt maguknak. A Dataclysm nevet viselő könyvből egyebek mellett az is kiderül, hogy saját korukhoz mérten milyen korosztályban keresgélnek a nők és a férfiak. Az egyes diagramokon jól látszik, míg a nők szeretnek a saját korosztályukból válogatni, és csak minimális eltérés az igény, addig a férfiak, legyen szó 20, vagy 50 éves emberről, nagyjából a 20-24 éves korosztályú lányokat szeretnék maguk mellett látni.

Íme az elkeserítő diagram
Íme az elkeserítő diagram

Ezen a ponton elgondolkoztam kicsikét. Vajon testben, vagy szellemileg célszerű-e inkább megragadni ezen a szinten? Mi az igény a kereséskor, de főleg a megtalálás alkalmával? Hogy legyen kihez szólni, jót beszélgetni az élet dolgairól, nemcsak a körmökről és aktuális frizuratrendekről, vagy igazából ez a szempont teljesen lényegtelen, mert hamvas és puha bőrű barátnőjük teste feledteti velük az efféle, holmi kósza elképzeléseket?

Magyarán, még mindig ott tartunk, hogy a férfiak elvárásainak megfelelve eleget kell tenni a plasztik cickó – felfújt száj kombinációnak, hogy harminc fölött ne akarjam elásni magamat? Ez alapján elég irracionális elképzelésnek tűnik, ha szeretném felhívni az urak figyelmét arra, hogy az élet bizony rájuk is hatással van, ennél némiképp relevánsabb merítésből kéne szűrni, ha valódi értéket és kapcsolatot keresnek maguknak. Persze ha nem, hát nem. Sportos, magas, értelmes, gyengéd fiatalabb férfiak is léteznek.

Hozzászólások