”A jelen a McDonald’s, a múltat meg…hagyjuk”

Beszélgetés Burai Krisztiánnal

2016/08/29

Burai Krisztián zenei producer beszélgetett Golyóval szegénységről, sikerről és a köztük átívelő, hosszú hídról. A margitszigeti éjszakázástól a legnagyobb előadókkal való együttműködésig rögös út vezetett.

Soron következő interjúm alanya Burai Krisztián. Apropója a kitartás, a kitörés a szegénységből – egészen addig a pillanatig, míg pop és rap sztárok kopogtatnak, hogy dalokat írjon nekik!

Sok mindent tudok rólad, de mégsem eleget. Hazai sztároknak készítesz zenéket, tehát azt is mondhatjuk, hogy te adsz sikereket előadóknak. De kezdjük az elején! Hogyan kerültél fel Pestre? Merre laktál előtte?

BK: Békés megyében, Mezőberényben laktam, ahol szerintem első romaként elvégeztem a főiskolát, utána feljöttem Pestre. Ahol éltem azért nem ez volt a megszokott életvitel, hogy valaki tanul, hanem ki-be jártak a börtönből. Mindig ugyanazokat a történeteket láttam: fiatalon jók voltak a sportban, de jött a lezüllés, bűnözés, majd a börtön.

Ezt a példát eleve nem akartam követni, de legfőképpen a szüleim miatt végeztem el a főiskolát. Azt akartam, hogy büszkék legyenek rám. Már akkor is írtam zenéket, de csak kezdetleges, őskori módszerekkel. Gondoltam ha felveszem a diákhitelt, akkor építhetek magamnak egy igazi kis házi stúdiót. Fogalmam sem volt róla -az internet még csak nagyon kezdetleges formában volt jelen-, hogy a zenéimet ismerik Pesten, mint kis Nyúl. Berényiek voltak, muzsikusok, akiknek odaadtam a zenéimet. Azt írták rá,  hogy kis nyúl, így eljutott a zeném a fővárosba is. Az embereket az alapok kezdték el érdekelni, de nekem fogalmam sem volt, hogy ez ennyire jó lehet. Elkezdtek rapperek megkeresni, hogy csináljak nekik alapokat. Rengeteg simlisség volt ebben már akkor is, mert dalt azt akartak, de fizetni nem nagyon…

Kihasználták, hogy nem kérek sokat. A diákhitelt azóta is nyögöm, a 900 ezres hitel azóta fölkamatozott 4 millióra. De ha ez nincs, akkor nem lenne saját stúdióm sem.

Ezek szerint saját stúdiód van?

BK: Igen, bár akkor is volt, csak kezdetleges. Tojástartó a falon, satöbbi. Anyám tiszta ideg volt, amiért szétfúrtam a szobát. Aztán feljöttem Pestre, összekuporgattam az aprót, hogy tudjak a fülkéből telefonálni, és felhívtam a lemezkiadókat, hogy bemutathassam a kis írott CD-imet. Lebeszéltem vagy tízet. Azt mondták “persze, gyere be,” de bent sem voltak.

Kibéreltem a legolcsóbb, majdhogynem hajléktalanszállót két napra. Behívtak Péntekre, bementem, de azt mondták, nincs bent a főnök, majd csak hétfőn. Bementem a másikhoz, ők majd csak szerdán lesznek. Már pénzem nem volt a szállóra, de úgy voltam vele, én már addig nem megyek haza, míg nem találkozom a kiadókkal. Az utcán járkáltam  és a Margitszigetre mentem aludni. Vettem három zsemlét, és azt tördeltem, beosztottam.

Persze otthon ezt nem tudták, nem akartam szégyenben maradni. Azt hitték barátoknál vagyok fent Pesten. Anyuék mindig küldtek nekem kis pénzt, hogy éhen ne haljak, de mindig mondták: “Zenéljél fiam, de csinálj valami mást is, amiből pénzed van!” Most már tök jó, hogy tudok nekik segíteni. Nekem ez a MINDEN!

image3

Hogy léptél feljebb?

BK: Volt egy srác, aki csinált egy stúdiót, és szüksége volt zeneszerzőre. Ismertem Berényből, gyerekkori barátom, így szerencsém is volt. Igazából akkor kezdtem el sikeresebb lenni, amikor megtanultam nemet mondani. Sokáig úgy volt, hogy ha megkeresett például egy ismert arc, meg voltam bolondulva, hogy a TV-ben láttam ezelőtt, most meg itt van. Kérdezte, mennyi egy zene. Mondtam, hogy 100 ezer.Azt mondta ad 10 ezret. Mondtam hogy oké. Mindenre rámondtam, hogy oké, mert egy forintom nem volt, nem volt mit egyek.

Emlékszem arra is, mikor egy fickóval üzleteltem. Mondták előtte a barátaim, hogy ne engedjek a 250-ből, ne engedjek. Gondolkoztam is rajta, hogy egy szál cigim nincsen, de ne engedjek 250-ből… Beültünk egy kajáldába, de én nem kértem semmit. Nem azért, mert nem voltam éhes, hanem mert száz forint sem volt a zsebemben. Kérdezte, mennyi a zene. Mondtam hogy 250. Azt válaszolta, hogy az nagyon sok, legyen 220. Gondoltam ki ez a simlis bolond, hogy 30 ezer forinttal variál? Mondtam neki, hogy akkor itt be is fejeztük a beszélgetést, és felálltam, elindultam kifelé. Tíz méter után kiabált, hogy menjek vissza, oké a 250 is.

Na, itt kezdődött el minden, akkor jöttem rá igazából, hogy amit csinálok, az valójában érték, ami tetszik az embereknek. Igaz, hogy kihasználtak ezerszer, de mindenből tanultam.

Rengetek sztárnak írsz és írtál slágereket. Mondanál pár nevet?

BK: Rúzsa Magdi, Dér Heni, Kállay Saunders András, Rácz Gergő, Igni, Patai Anna, Kökény Attila, Emilio, Rácz Béci, Oláh Gergő, Geszti Péter… Az összes underground rapper GWM-től ESSEM-ig, Mohamed Fatima… Nem is tudok olyat mondani, akivel nem dolgoztam.

Zenei alapot írsz csak, vagy szöveget is?

BK: Mindent. Most ott tartok, hogy van egy saját stúdióm. Viszonylag jól meg is élek belőle.

Milyen érzés, mikor látod a saját dalaid befutni a TV-ben, rádióban? Nem frusztrál, hogy valaki más aratja le vele a babérokat?

BK:  Változó. Mindig attól függ, hogy az adott ember, akinek írtam, az hogyan viszonyul hozzám. Annak örülök, ha általam lesz sikeres, de azt nem szeretem, ha megpróbálnak eldugdosni. Rengeteg olyan eset volt, amikor úgy kellett könyörögni, hogy haver, azért írd már oda a nevemet, neked semmibe sem kerül…

Az az érdekes, hogy azok az emberek voltak mindig fairek velem, akiktől nem vártam. Akiktől meg vártam volna, azok átvertek . Ott van például Dukai Regina vagy Dér Heni, akiknek nem is kellett mondani semmit, hogy figyu, csinálj már nekem is egy kis népszerűséget… Egyszerűen felhívtak, hogy hahó, forgat ez meg az a csatorna, szeretném, ha benne lennél te is. Az ilyen marha jól esik az embernek!

Ha írsz egy dalt, akkor adok mondjuk 500 ezret, és nincs hozzá többé közöd? Így is meg lehet egyezni, vagy jogdíjat kapsz?

BK: Régen mindig azt mondták, hogy írj egy dalt, és majd a jogdíj… Na igen, de ez csak akkor éri meg, ha azt a dalt játsszák is. Mindenhol, szarrá játsszák. Amit nem játszanak, abból soha nem lesz jogdíj. Szóval fontos a jogdíj és a money is. Mindkettő. Ha mondjuk most megkeresne Usher, hogy írjak neki egy dalszöveget a jogdíjért, akkor rávágnám, hogy oké komám, persze, mert tudom hogy a számot szarrá fogják játszani…

A napokban dolgoztam baráti alapon egy órát 60 ezerért, aztán felhívott anyám. Akkor mondta, hogy de jó lenne, ha megemelnék a nyugdíját 30-ról 35-re. És tudod, elkezdtem gondolkodni, hogy egy hónap alatt 35…? Szóval az a lényeg, hogy én hálás vagyok. Hazamegyek este, és hálát adok Istennek, hogy idáig is eljuthattam. És az a jól eső érzés, hogy nem csak szeretnek, de el is ismerik, amit csinálok.

Anyukád büszke rád?

BK: Igen, úgy érzem az. A mai napig azt mondja este, ha felhív, hogy este tízre legyek otthon, menjek hazafelé.

Kinek írsz mostanában zenéket?

BK: Most csinálom például L. L. Junior lemezét, a héten leszünk kész vele. Közösen dolgozunk Juniorral, kiegészítjük egymást, ő is szerző. Fatimával is ugyanígy dolgozunk, írjuk-rakjuk össze a zenéket. És tegyük hozzá, hogy most a boksz karrierbe is belekezdtem nálad. Igaz, hogy csak minden második héten jutok le egy napot, de a jó munkához idő kell! (nevet)

Hogy telik egy napod?

BK: Ha megyek hozzád edzeni, akkor délre érek be a stúdióba. Ott megpróbálom összekapni magam, hogy ne essek össze (nevet). Aztán elkezdenek jönni az emberek, és általában ott vagyok hajnalig. Sok melóm van – hála az égnek. Ötletelünk, írjuk a zenét meg a szöveget az előadókkal együtt. Szeretem, ha az előadó is beleteszi az ötleteit. Innentől kezdve persze ő is jogdíjat kap, de ez nem érdekel, mert nem harácsolok. Szeretem profin elkészíteni a zenéket, amiket kiadok a kezemből.

golyo

Hogy jönnek itt a dal után a pénzek?

BK: Úgy, hogy ha lejátssza a rádió a dalod, akkor kapsz x összeget, amit befizetnek az Artisjusba. Ezt évente vagy félévente összesítik, és megkapod az összeget. Leegyszerűsítve így néz ki a dolog. 

Hol laksz most?

BK: Gödöllőn lakom a párommal, akit nagyon szeretek és akivel nagyon boldogok vagyunk. Ő volt az, aki kihúzott ebből. Ő mutatta meg ezt a másik utat nekem. Ha például egy kiadóval nem tudtam megegyezni, vagy nem hívott vissza, mindig idegeskedtem. Saját magam ellensége voltam, de ő segített abban, hogy aludjak rá egyet és nyugodtan kezeljem ezeket a dolgokat. Ezért is nagyon hálás vagyok neki. 

Én abban hiszek, hogy a befektetett munka megtérül, ezért soha nem adtam fel és nem is fogom. Nem kell görcsösen akarni a dolgokat, mert csak eltolod magadtól. Ha nem görcsöl rajta az ember, akkor sikerülni fog mert bevonzod a sikert. A legtöbb roma srác ott rontja el, hogy szarik bele. Van, hogy látom egy-egy cigány srácon, hogy jobban érdekelné a tanulás, mint az utca, de nem tehet semmit, mert a szülei is beleszarnak. Ugyanúgy, mint a barátai.

Jellemezd az eddigi életed egy mondatban, ha lehet!

BK: Az életemet úgy tudnám egy mondatban jellemezni, hogy megértsenek : “A jelen a McDonald’s, a múlt a dögkút.” A legkomolyabb érzés az, hogy tudod: megcsináltad, mikor senki sem hitt benned!

Hozzászólások