A véres gyémánt – interjú egy gyémántbánya igazgatójával

Ilyen az élet halálos betegségek, a legveszélyesebb emberek és milliókat érő gyémántok között

2017/02/14

Az első kérdés ami eszembe jutott mikor leültem Bella Bakó Gergely haverommal, hogy egy hozzánk hasonló csibész srác, hogy lesz egy afrikai gyémántbánya igazgatója? 

Szia Gerikém, tehát kezdjük: hogy csináltad? Varázslat volt az egész? Viccet félretéve, mesélj légy szíves milyen volt az életed mielőtt egy gyémántbánya igazgatója lettél?

Mielőtt kimentem Afrikába előtte volt egy éttermem a XIV. kerületben, amit egy arab barátommal csináltam. Előtte hát…hogy is mondjam benne voltam én is egy kicsit a sűrűjében, csajokkal foglalkoztam. Közreműködtem egy-két night club működtetésében. Belecsúsztunk azért egy komolyabb ügybe is mikor elvittek tőlünk egy lányt.

Strici votál?

Dehogyis. Ügynök. (nevet) Volt egy irodánk és onnan közvetítettem a lányokat. Én voltam Kovinak az erotika kiállítás szervezője. Utána próbáltam egy picit kimászni belőle. Volt egy lány akit elvitt egy szervezőként avanzsált profi kurva, aki befűzte a csajt, hogy vele dolgozzon. A lány pénzt lopott és volt velük egy srác is, aki nagyon keménynek hitte magát egészen addig, amíg viperával agyba-főbe nem lett kalimpálva. Utána egy baltát adtak a kezébe, hogy törjön össze egy kocsit, ami a saját autója volt. Meg is tette. Ebből hatalmas cirkusz lett, mindenkit lesitteltek, én előzetesben voltam. Akkor eldöntöttem, hogy innen muszáj valahogy kikerülnöm, nekem ebből az életből elég volt. Elsőfokon felfüggesztettet kaptam, és fél évig folyt a tárgyalás. Eközben csináltam az éttermemet és vártam, hogy mi lesz. Anyám szinte belebetegedett az egészbe. Ment az étterem és sajnos közben belemásztam a kábítószeres dolgokba. Szinte az éttermem összes bevételét elszívtam. Nagyon jól ment a vendéglátás, de nekem ez kevés volt. Az előző életem “retke” visszaszippantott. Felhívott egy régi ismerősöm, akinek a bánya tulaja a barátja volt. A gyémátbányának két magyar vezetője volt. Az egyikőjük az én barátom gyerekkori barátja, a másik pedig egy “üzletember” volt, politikai kapcsolatokkal. 

Tehát itt a vonal. A te ismerősödnek a barátja a bánya egyik tulajdonosa. Ennyin múlik igaz? Ismerek valakit, aki ismer valakit.

Igen ezen múlik. Akkor hívott fel pont, amikor nálam már nagy gáz volt. Akkor kaptam ezt a hírt, hogy egy vezetőt keresnek Sierra Leone-ba egy afrikai gyémántbányába. A fizetés havi szinten 800 ezer, emellett pedig ők fizettek mindent.

Elvállaltad? 

Persze, hogy elvállaltam. El se hittem az egészet. Utána elérkezett a megbeszélés az egyik tulajjal, melyre az Árkádban került sor. Kiderült, hogy ha megegyezünk egy hét múlva már Afrikában lehetek. Nagyon jól sikerült a találkozó, elmondta, hogy miket várna el tőlem. Nyilván nem tűnt egyszerűnek a sztori, mivel 50 fekete fickót kellett felügyelni.

Egy ilyen melót csak így lehet megkapni?

Egy picit azért visszakanyarodnék, mivel annak ellenére, hogy rossz dolgokat is csináltam, azért tanultam is. Felsőfokú végzettségem van és 2 idegen nyelven beszélek. Tehát nem született trógerként estem be az utcáról. A férfi akivel beszéltem kért egy nap gondolkodási időt, majd másnap felhívott, hogy enyém a meló.

Mire gondoltál? “Uhh…Afrika?”

Eleinte teljesen hihetetlen volt az egész. Nézegettem a bőröndöt, melynek bepakolásához csupán annyi segítséget kaptam, hogy téli ruhát ne vigyek és készüljek, mert 8 hónapig egyhuzamban kint kell lennem. A legijesztőbb az volt az egészben mikor meghallottam, hogy milyen betegségekre kell felkészülnöm. A malária elleni injekció például olyan depressziós hatást válthat ki, amitől sokan megőrülnek. Rengeteg oltást kaptam: Vérhas, tífusz, malária, sárgaság, stb. Másnap –miután megkaptam az oltásokat- nagyon ki voltam. Akkor tudatosult bennem az egész, mikor másnap megkaptam a választ, majd 4 nap múlva indultam is. Első utam Londonba vezetett, onnan tovább Sierra Leoneba. Anyámék is támogattak mivel ismerték a barátomat, aki intézte nekem az egészet. Mikor felültem a repülőre arra gondoltam, hogy vajon túlélem-e az egészet, hiszen ott vannak a világ legveszélyesebb kígyói, és 8 millió életveszélyes betegség is leselkedik rám. Eléggé rémisztő volt. Mikor megérkeztem Londonba a barátom Gabi várt rám. Ő intézte nekem a melót. Náluk töltöttem egy napot, majd indultam tovább Lungiba.

Megérkeztem, kiszálltam és ami egyből megcsapott, az a 96 százalékos páratartalom volt és a 42 fokos hőmérséklet. Levegőt sem kaptam. Engem direkt az esős időszakban küldtek ki, hogy akkor tanuljak meg mindent. Ez úgy nézett ki, hogy monszun volt non-stop. Nehéz elhinni, de az esőfüggönytől az orrodig se látsz. Ez volt a teszt, hogy hogy bírom. Sokan hazajöttek, mert nem ment nekik. Feketék rohangáltak és kiabáltak mindenhol: “Hello Mister, Hello whiteman, Hello superstar”. Teljes volt a káosz és a borzalmas szagokról ne is beszéljünk. A reptéren már vártak, Freetown-ba vittek. Másfél órás kompút állt előttünk. Az első gondolatom a kompon az volt,  hogy most 10 percen belül meghalunk. 750 ezren voltunk a kompon, plusz az összes autó. A rozsda már szétmarta az egész kompot, a feketék méregettek, mert látták, hogy új vagyok. Eléggé elveszett voltam. Szürreális volt az egész. Megérkeztünk a szárazföldre, ahonnan már csak 250 km volt hátra.

Ó, hát az kb. 2-2 és fél óra, de max 3, mert ugye Afrikáról beszélünk mégis.

Ah, gondolod te. 10 óra volt az út. Csupán 80 km volt aszfalt, onnan vége, sártenger borított mindent. Ha elakadtunk kihúztak, ha más akadt el mi húztuk ki őket.

Nem bántad meg ekkor, hogy kimentél?

Micsoda??? Meg akartam ölni mindenkit. Közben folyamatosan integettek ezt kiabálva: “Whiteman, whiteman”. Nem ettem, nem ittam. Maga a pokol volt az egész. Megérkeztünk a táborba. 

Milyen volt a fogadtatás?

Elmondták az ottaniaknak, hogy érkezik egy új vezető. Tapsoltak. Próbáltam mosolyogni, de a 15 órás út után nem nagyon ment. Akik mentek haza -én voltam a váltás- egy liter pálinkával vártak. Pár pohár után belazultam, utána már minden jó volt. Hullán estem össze és aludtam kb 13 órát. 

Péter az ottani vezető megmutatott nekem mindent, az összes helyszínt, hol bányászunk, mire kell ügyelni, hol érhet támadás, hol  jöhetnek lopni. Összesen 15 biztonsági őr volt. Nálam egy AK gépfegyver volt, azzal járkáltam. Én nem tudtam, hogy mire megyek ki. Szóval pár dolgot valahogy elfelejtettek elmondani nekem, többek között azt, hogy egy csomó embernek elfelejtettek fizetést adni hónapok óta. Holott úgy egyeztek meg a melósokkal, hogy a monszun ideje alatt is kapják a fizetést. Tehát ha nincs munka akkor is fizetnek. Óriási költség volt ez a cégnek, és ezt nekem kellett elmondanom.

Hogy közölted velük, hogy márpedig nincs lóvé?

Először is kapcsolatokat építettem. Összehaverkodtam a katonával, aki a táborba volt és mindenre figyelt. Neki esze is volt és felfogta ezt az egészet. Volt a rendőr, ő nem volt egy lángész, neki csak pénz kellett. Kiépítettünk egy nagyon jó rendszert.

Ez mit jelentett egészen pontosan?

Alapvetően az élethez szükséges dolgokat, például ilyen volt a rizs. Minden mást megszereztek maguknak. A gyümölcs helyben volt, nekem is volt banánfám, csak ki kellett hajolnom érte az ablakon. A rizs volt nekik a minden, a húst levadászták. Mindent megesznek: kígyót, majmot, denevért, stb. A köret eléggé hiánycikk ezen a részen. Először is el kellett fogadtatnom velük magamat, velük ettem a kígyót és a denevért, majmot nem voltam hajlandó. Sőt, hogy tovább menjek meg is tiltottam nekik, hogy levadásszák a majmokat. Inkább megvettem tőlük, csak ne egyék meg. A kis cerkófmajmot érted, aki simogatja az arcod… Ezek öcsém elvágták a nyakát és megették. Mindegyikőjük mosolygós, nincstelen ember volt, akiknek csak az önérzetük maradt. Ha valaki megsértette a méltóságukat, azért képesek voltak ölni. Ezen kívül nagyon jól ki lehet velük jönni.

Belemerültem a papírokba, tanulmányoztam, hogy hogyan is működik a bánya. Mint már említettem, direkt az esős évszakban kellett kimennem, pont ezért, hogy tanulhassak. Ott csupán két évszak van: az esős és a száraz. Az esős évszak márciustól egészen október-novemberig tart. A nyári időszak novembertől márciusig,de előfordul, hogy májusig is eltart, olyankor lehet bányászni. Egy csepp eső sem esik és 50 fok van. Minden nap megvolt a rutin, viszont közben már tudtam azt is, hogy lesznek konfliktusok. Ott azon a területen én voltam az egyedüli fehér. Megértettem, hogy mi is az a rasszizmus. Mész és kiabálnak, hogy „Mr. whiteman, Mr. whiteman” és van 1-2 mindig akik gyűlöletből akár meg is ölhetnek.

A dolgozóid között is voltak ilyenek?

Nem, mert ők örültek, hogy van munkájuk és pénzt kaptak ezért. 

Hogy kell elképzelni a területet? Zárt hely volt és körbe volt kerítve?

Igen körbe volt kerítve, egyedül a folyó felől nem. Ott őrök voltak.

Kapun kívül voltál? 

Persze, már az első héten. A bánya mellett volt Szandia. Meghallottam, hogy az egyik melósom nagyon beteg lett. Kimentem hozzá, elvittem dokihoz, de ő könyörgött, hogy vigyem haza. Ők a kuruzslókban hisznek. Macskagyökér, meg a franc tudja még micsoda. A piacon még ember szemet is lehet kapni, hátha jó lesz valamire. És meg is veszik! Otthon megeszed és már semmi bajod. Az átlag életkor a férfiaknál 38 év, szerinted mennyire érdekli őket az orvos?  Szóval kikövetelte, hogy vigyem haza, mert otthon fog igazán meggyógyulni.

Ő érezte, hogy meg fog halni? 

Dehogyis, ennyi esze volt összesen. Hazavittem és pár nap múlva meg is halt szegény. Nagyon sajnáltam, mert rendes fickó volt. A munka ment tovább, de közben kb. 2 hónap után beleestem egy nagyon komoly depresszióba. Ez egyik napról a másikra történt. Az őrület határán voltam. Ott voltam egyedül a dzsungelben és hiába voltak ott haverok a munkások közül, nagyon egyedül éreztem magam. Minden hemzsegett a kígyóktól és veszélyes ragadozóktól. A legfertőzőbb, legveszélyesebb helyen voltam. Annyira magamba zuhantam, hogy volt, hogy mezítláb mentem ki a dzsungelbe, este nem kapcsoltam be az áramot a kerítésbe. Ezekben a hetekben bármelyik pillanatban meghalhattam volna, de nem is érdekelt az egész. Szartam rá, hogy meghalhatok…el tudod képzelni?

Ez keményen hangzik. Végül csak kimásztál belőle, nem?

Igen nagy nehezen. Az volt a szerencsém, hogy ott volt a katona – a rendfenntartó. Ő tisztában volt vele, hogy min megyek most keresztül, látott már ilyet másoknál is. Végig ott volt velem és sokat segített. Volt egy menő alkalmazott, aki mintha megérezte volna miben vagyok. Feltüzelte a többieket ellenem, a fizetések miatt, stb. Ő keresett a legjobban: átszámítva kb. 120 ezer forintot keresett, ami ott rengeteg pénznek számított. Állandóan kurvázott meg piált. Szóval ő volt a menő. Maga mellé állította a többi alkalmazottat, odajöttek az irodámhoz és dörömböltek. Én már kimásztam a mélygödörből amiben voltam, de ezt ő nem tudta. Kiállt és elkezdett fenyegetni…szó szót követett, amikor elegem lett és azt mondtam, hogy nincs szükségem a munkájára, majd én megcsinálom. Lehet, hogy lassabb lesz de megcsinálom és holnap nem kell már jönni, szerzek új munkásokat. Akiket feltüzelt elálltak mellőle. Nem erre számított. Ez volt az a pont, amikor egy kis tiszteletet sikerült kivívnom köztük.

Látom a képeket, ez a fekete mamba? 

Igen ez egy fekete mamba. Be akart jönni de megrázta az áram. Ez a világ egyik legveszélyesebb kígyója. Az egyetlen olyan, ami utánad megy és megmar. Mindegy, hogy kicsi vagy kifejlett, megtámad. Egy kifejlett példány 2,5 méter és 22 km/h-val tud siklani, másfél méter magasra felágaskodik és onnan támad.

És mit csinálsz egy ilyen helyzetben? Elszaladsz?

Nem tudsz. Ha meglátsz egy ilyet azonnal tipli és imádkozol, hogy nehogy észrevegyen. Nem minden nap találkozol vele, de rengeteg van belőle. Egyáltalán nem fél az embertől. Emellett millió veszélyes bogár is van. Van egy kis zöld, ami akkora, mint a gyufa feje. Rád száll, és ha leütöd olyan savat spriccel rád, hogy egy tányérnyi helyen kiég a bőröd. Ha csak lepöckölöd leégeti az ujjad. Van egy ugyanilyen csak az fekete, az nem is fáj ha megcsíp, de nem szabad hagyni, hogy sok szálljon rád, mert akkor megvakulsz. Szóval ilyen élet van ott. 

Előfordult, hogy megtámadtak?

Igen, volt hogy megtámadták az egész területünket és felgyújtották körülöttünk az erdőt.

Kicsodák? 

A környékbeliek. Egy még megmaradt gerilla csapat volt a tettes, mert ők úgy gondolták, hogy nekik sok minden jár. Én viszont nem így gondoltam, ezért fegyvert ragadtunk és lövöldöztünk egymásra.

Megsérültél? 

Nem hála az Istennek. Elég messzire voltunk egymástól, csak lövöldöztünk egymás felé gépfegyverekkel. Mindent egybevetve én megszerettem azt az életet. Amikor hazajöttem az első időszak végén 8 hónap után, pont karácsony volt. Nagyon hiányzott minden, a szüleim és barátaim. Azonban egy hét után már jöttem volna vissza. Amikor visszajöttem a száraz időszakra már minden sokkal jobb volt. Akkor volt a betámadás is a gerillákkal. Szóval zajlottak az események, de közben már bányásztuk a gyémántot. A gravelszt kiszedjük a földből, abban van a gyémánt.

Hogy zajlik a bányászat? Miben van a gyémántocska?

A mellékelt képen látható, a Koiduban talàlható elsődleges lelőhely, ami egy Kimberley bànya. Ezt a bànyàt egy izraeli befektetőcsoport uralja, és a vilàg gyémànttermelésének majd 5%-àt adjàk! 1500 dolgozót foglalkoztatnak, így ők a régió legnagyobb munkàltatói. Amint làtható a képen ezt a kürtőt egy vulkànkitörés hozta létre és kb 150 km mélyről kerül felszínre a gyémànt. Nekünk másodlagos és harmadlagos lelőhelyeink voltak. A màsodlagos a folyóban és a közvetlen mellette talàlható területen, harmadlagosak a környező földterületek voltak, ami a tábor körül van. A kitermelést először a harmadlagos lelőhelyen kezdtük. A munkafolyamat megkezdése előtt a monszun okozta kàrokat kellett orvosolni. Ez abból àllt, hogy a temérdek vizet a màr meglévő gödörből le kellett szivattyúznunk, hogy folytathassuk a földmunkàkat. Nem volt egyszerű, hisz kisebb tavakat kellett eltüntetni. Ezután az exkavátor leszedte a maradék földréteget, hogy eljussunk a gravelszig, (szürkés sóderes föld) ami a képen is làtható. Ezt a gravelszt depoztuk fel a mosóhoz a nyerges szerelvényünkkel, ami le-fel jàrt egész nap a termelés és a mosó között. A gravelszt, egy JCB homlokrakodóval pakoltuk a mosó hatalmas szàjàba. Maga a mosó egy óriàsi szerkezet: két nagy henger talàlható benne, az egyik a nagyobb kavicsokat dobja ki, a màsik a kisebbeket.

Az ez utàn megmaradt materiàl egy centrifuga szerű szerkezetbe kerül, majd onnan jut el egészen a ràzó/zsírpadig, ahol a végső periódus kezdődik. Rendkívül fontos, hogy a ràzópadon lévő zsír 16 fokos legyen, hisz a gyémànt csak ezen a hőfokon képes megtapadni. Ha hidegebb vagy melegebb a zsír, akkor a többi kővel halad tovàbb. Meg kell még említeni a legutolsó kivàlasztàsi folyamatot, ahol màr a zsírpadon lévő talàlatokat szelektàljuk a többitől. Úgynevezett waterstone-ok is vannak a zsírban, amik hasonlóak a gyémànthoz, àttetszőek is, de mégsem azok. Nem beszélve a pink,vagy coffee gyémàntokról, ami ugye értelemszerűen nem fehér. Nagyjàból így néz ki a gyémàntkeresés, nyilvàn nem ilyen egyszerű ahogy itt le van írva, de a főbb folyamatok ezek. Itt nàlunk a kitermelés nehézgépekkel történik, de ez nem azt jelenti, hogy csak így lehet gyémàntot talàlni. Sierra Leonéban a két éves kisgyerek is megàllapítja, hogy gyémànt van a kezedben vagy nem.

Rengeteg sztori is van, ami lehet igaz, lehet nem, de egy valami biztos aminek én is a tanúja voltam: egy ásós, mezítlàbas fekete kiàsott februàrban a földből egy 128 karát nagysàgú, igen tiszta minőségű követ. Ennek a kőnek az értéke nyersen 10 millió amerikai dollár, csiszolva ez az érték a sokszorosa lehet. Hiàba örülhetett volna, ez a kő szàmàra csak a bajt hozta volna, így azonnal leadta a country chef-nek (a megye polgàrmestere) aki meg odaadta a libanoni üzlettàrsunknak. Az arab egy telefonnal keresett egy millió dollárt. A mezítlàbast megölték volna ha megtudtjàk mi van nàla. Az élet màr csak ilyen! Azért ő is kapott a szintjéhez mérten prémiumot. Az ilyen történetek viszik tovàbb az àlmot, hogy egyszer akàr te magad is belekapsz a jó sàvba.

Akkor miért jöttél haza? Te nem találtad meg az álmot?

Bejött az ebola. Én kitartottam még pár hónapig, de egyre rosszabb volt. Kiestek mellőlem az emberek.

Mi a tünete az ebolának?

A tünetek olyanok, mint az influenzánál. Magas láz, stb. Utána kezdenek cseppfolyósodni  a belső szervei a betegségben szenvedőknek. Folyt a vér a szemükből, orrukból, fülükből.

Te láttál ilyet?

Dehogy láttam, el is kaptam volna azonnal és bele is haltam volna. A kézfogás is elég éz. Ki is iktattuk ezeket. Közben meg jöttek az infók, hogy ez is meghalt, az is meghalt. Egészen elképesztő volt ez az egész. Áprilistól már ebola járvány volt. Az volt a gond, hogy egy csomóan nem fogták fel ezt. Olyan buták, mint a föld. A halotti szertartás úgy néz ki például, hogy össze-vissza csókolgatják a halottaikat. Na ha ebolába halt meg, máris elkapta az egész család. Borzalmasan le vannak maradva agyilag. Én viszont nem akartam kipisilni a májamat például. Rázott meg elektromos hal, szúrt meg olyan mérges hal, hogy fél napig le volt bénulva a fél oldalam, rettenetes fájdalmakat éltem át, pedig csak halakról beszélünk. Az ebola más…ez már túl sok volt számomra, muszáj volt hazajönnöm.

Csoda hogy nem hülyültél meg közöttük. 

Éppen szerencsém volt, hogy időben ki tudtam szállni ebből. Két évet voltam kint. Hazajöttem, pihentem.

Mit csinálsz most? 

Itthon hónapokig nem tudtam feldolgozni, hogy haza kellett jönnöm. Nekem ez egy óriási törés volt. Nem találtam a helyem, nem volt kedvem semmihez. Jöttem-mentem, bulizgattam, de nem volt az igazi. Kerestem a helyem, folyamatosan vissza akartam menni. Folyamatosan előttem voltak azok akik meghaltak. Hogy is mondjam…a sorstársaim voltak. Csak rájuk számíthattam senki másra. Ők segítettek mikor maláriás voltam. Újra ott akartam élni, de sajnos ez már nem volt lehetséges. A cég már nem tudta fizetni a költségeket, nem találtak gyémántot, szóval kezdett az egész bedőlni. Leállt a termelés is. Az egyik tulajdonos még kint van, kenyéren és vizen élve várják a csodát, Most újra kihívtak magukhoz, de mára már teljesen megváltozott az életem. 33 éves vagyok, van egy szuper párom, akit szeretek és gyereket szeretnék majd ha már mindketten készen állunk rá. Az afrikai jogsim a mai napig megvan. Ezt behonosíttattam és elmentem kamionozni. Így az utóbbi egy évben bejártam egész Európát. Most van egy üzletem ami ki van adva és jelenleg 2 állás között vacilálok. Még nem döntöttem el merre megyek, valószínűleg maradok a cégnél ahol vagyok. Ha összeáll a csapatunk akkor elindítunk egy saját fuvarozó céget. Ebben és természetesen a családban gondolkodom.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Kívánom, hogy érd el a céljaid!

Én is köszönöm!

 

Hozzászólások