Az öngyilkosság ellen beszélgetéssel

Rengetegszer elkerülhető lenne, ha figyelnénk egymásra

2016/09/12

Sok ember kerül élete során olyan helyzetbe, hogy az öngyilkosság tűnik az egyetlen kiútnak. Azonban még rajtuk is segíthetünk – ha ők maguk akarják.

Sokszor összecsapnak az emberek feje fölött a hullámok. Azt érezzük, hogy nincs keresnivalónk ezen a világon. Nincsenek céljaink, nem tudjuk elérni őket. Csak terhére vagyunk másoknak, nyűg, púp a hátukra. Ismerős érzések, igaz? Legyen bármilyen erős is valaki, időnként elhatalmasodik rajta a kétely érzése, és keresi a kiutat. Van, akiknek egy ez szeretetteljes nap a családdal. Van, akinek egy hatalmas tombolás rengeteg alkohollal kísérve. De sajnos akadnak olyanok is, akik szerint az egyetlen menekülési lehetőség az öngyilkosság.

A világ egyik legszomorúbb adata talán az, hogy globálisan nézve több ember hal meg saját keze által, mint ahányan a különféle háborúkban és fegyveres konfliktusokban. S bár az elmúlt években csökkenő tendenciát mutat idehaza, Magyarország még mindig az öngyilkossági listák élmezőnyében kap helyet. Sőt, volt idő, mikor nálunk követték el a legtöbbet az egész világon.

Az egész világon.

Éppen ezért, valamint az alapvető humánumért kellene jobban odafigyelnünk egymásra. Persze nem minden emberre, csak azokra, akik a legközelebb állnak hozzánk. Az emberi test sokszor egy-egy apró rezdüléssel többet árul el rólunk, mint azt magunktól bármikor is tennénk. Nem akarunk megnyílni másoknak, nem akarunk panaszkodni, de öntudatlanul mégis keressük a segítséget, a minimálisnál kicsivel több figyelmet, a gondoskodást, törődést. Ezeket a jeleket azonban nem mindenki veszi észre, és még kevesebben tudják őket értelmezni. 

Az embernek szüksége van kommunikációra. Ha nincs is olyan családtagunk vagy barátunk, akiben megbíznánk, akkor szakértőhöz kell fordulni. Az öngyilkosság sosem megoldás, sosem ad választ kimondatlan kérdésekre, sosem rendezi a problémákat. Csak továbbiakat szül, s fájdalmat azok szívében, akiknek fontosak vagyunk. 

Beszéljünk egymással. Magunkról, őszintén. Ha az kérdezik, hogy vagyunk, ne csak egy “jól, köszi” legyen a válasz. Mindenkinek vannak problémái. Időnként mindenki magára marad, segítségre szorul. Ha ilyenkor kizárjuk a külvilágot, azzal az ajtó mindkét oldalán lévőknek csak ártunk.

Hozzászólások