Az újrakezdés béklyói

Bizalom-párbaj

2015/06/19

Az újrakezdés, bár gyötrelmes is lehet, idővel könnyebben megy majd. Addig pedig tanulunk, fejlődünk, hibázunk és ha minden jól megy, nem felejtjük, hogy mire van szükségünk.

“A maximális bizalmamat élvezed.” Azt hiszem hazudtam. Sajnálom. Nem biztos, hogy neked, elsősorban talán inkább saját magamnak. Mert hogyan is tehetném, amikor akartak már “csak” barátkozni velem, és néztem végig, amikor másik nő kellett helyettem. Most még kell a megerősítés, a bizonyosság, a tudat, hogy szükséged van rám, hogy valóban kellek és jó helyen vagyok melletted.

??????????

Nehéz az újrakezdés. Belekezdeni, függetleníteni magadat egy előző sérelemtől, tiszta lappal indulni. Mert a félelem szorosan ott áll a hátad mögött, és ha csak egy pillanatra is lankad a figyelmed, bevág eléd és nem tudod kikerülni. Szeretném átadni magamat egy érzésnek, amire legbelül nagyon is vágyom. Fel akarok szállni arra a repülő szőnyegre, hogy vigyen el messzire magával, felhőkön ugrálni, rózsaszín ködbe veszni. Élvezni, ahogy simogatnak, megölelnek, hagyni, hogy biztonságban legyek.

Mindannyian hozunk egy mintát. Nekem szép ez a kép, de sajnos nem mindenkinek adatik meg. Láttam már elveszett lelkeket, hallgattam végig családi tragédiákat, hánytatott sorsú gyereket, nőiességétől megfosztott lányokat, férfiak csatározásait az érzelmek és erő felett. Mindenkinek megvan a batyuja, amivel egy kapcsolatba érkezik. Ahogy nekem, úgy neked is.

Számomra a legfontosabb, hogy megtanuljak újra hinni és bízni. De ez most olyan nehezen megy. Inkább elterelem a gondolataimat, inkább nem adom bele a lelkemet, inkább mondom azt, hogy jól van ez így, pedig igazából nem. Mi egy kezdődő kapcsolat mércéje? Honnan tudom, hogy nem túl sok, nem túl ragacs, nem túl megmondós, amit csinálok? Persze, mondhatom, hogy ilyen vagyok, fogadj el így, vagy menj tovább, de hidd el, a valóság csak az, hogy felkészítem a lelkemet. Biztonságban akarom tudni, hogy képes legyek túlélni, ha mégis úgy döntenél, hogy tovább mész. De akkor melyik ponton érkezik el a szerelem?

újrakezdés4

Ha a kötődés első lépcsője a szex, akkor mi már kapcsolatban vagyunk? Merjem azt mondani, hogy ő a párom? Akarjam tudni, hogy összetartozunk-e? Kérhetem, hogy ne a buli legyen a legfontosabb, hanem legyél inkább velem? Vagy fojtsam inkább vissza, mert még nem jött el az én időm? Az én időm…. Mikor is lesz az? Amikor te azt mondod, hogy a tiéd vagyok, vagy majd ha én megengedem magamnak? A kapcsolat egy döntés kérdése? Egyáltalán, kell-e az, hogy ki legyen mondva, mi egy párt alkotunk, vagy azt is csak úgy tudja az ember?

Az újrakezdés nehéz. Be kell látnom, hogy sohasem könnyű feladat. Az érzelmek viharában tornádóként kap fel a szél és viaskodik bennünk a kétely, a gyötrelem, a félelem, a bizonytalanság. Azzal győzködöm magam, hogy hagyni kell kibontakozni, még neki is kell egy kis idő, hogy érezze. Hogy akarja. Csak közben kérdés, hogy én hol vagyok ebben a történetben. A saját gondolataim fogja lettem, nem tehetsz róla, még egyszer mondom, sajnálom. De egyelőre úgy tűnik, azért teszek meg bizonyos dolgokat, másokat pedig azért nem, hogy maradásra bírjalak. Pedig ha te nem akarod, akkor én sem akarhatom helyetted. Ehhez két ember kell.

Persze, küzdj csak egy kicsikét még, pedzegesd a határokat, ragaszkodj a szabadságodhoz, legyen az első a féktelen bulizás, a minden este máshol vagy, a sok-sok számomra idegen ember, csak mondd, hogy mikor szólhatok, hogy ennél nekem több kell! Elvétve azon gondolkozom, hogy miért van szükséged arra a rengeteg éjszakai programra, ha közben itt vagyok veled? Jogos-e a félelmem, hogy ilyenkor bármi megtörténhet? Vagy csak egy délibábot kergetek, mert az ad nekem biztonságot, ha mindezt elhiszem? De akkor kérlek, győzz meg az ellenkezőjéről! Kérlek legyél velem.

A loving young couple hugging and kissing on the beach at sunset

Egy pillanat. Állj! Igaz lehet-e a tény, hogy mindannyian a félelmeink béklyójában élünk? Akkor benned ugyanannyi sérelem van, amiket le kell küzdened, mint bennem. Így tehát szeretném, ha tudnád, hogy számíthatsz rám. Támasz leszek, ha kibillennél, fa árnyéka, ahol megpihenhetsz, éltető eső, ami végig simít az arcodon, szél, ami elfújja a gondokat, megtisztítja a lelkedet.

Ott leszek, ahol szükséged van rám. Válassz, hogy választhassak. A borsó meg a héja. Az egymásra találás öröme olyan csodaszép dolog, hagyd, hogy megtörténjen! Én is hagyom! Vezess, hogy követhesselek, szegj meg szabályokat, hogy ledobhassam a láncomat, és mutass, hogy lássak. Nyisd fel a szememet. Elég az újrakezdés béklyóiból! Megengedem magamnak, hogy ismét olyan igazán nagyon jó legyen!

Hozzászólások