Bajusz rasszizmus

Egy létező jelenség, ami megnehezíti a modern férfi mindennapjait

2016/02/11

Nincs bajszom és nem is tervezem, hogy legyen. Mégis felmerült bennem a kérdés, hogy miért ne lehetne? Miért lázad fel ellenem az összes hölgy (és sok srác) ismerősöm, amikor csak említés szinten eljátszok a gondolattal, hogy jó lenne növeszteni egyet?

Nekem egyre inkább úgy tűnik, hogy a divat által terelgetett társadalmi elvárások egy a húszas éveiben járó, jól szituált fiatalembertől azt várják el, hogy mindig frissen borotvált, vagy legalább frissen nyírottan borostás legyen (ez utóbbiért hálás vagyok), de bajuszos, na az ne!

Napjainkban a bajusz ódivatú, ciki, komolytalan, de legjobb esetben is “hipszter”. Legalábbis ez derült ki, gyors, reprezentatív jellegű felmérésemből. Ismerősöket, ismerősök anyukáit és nagymamáit kérdeztem a témáról. Dióhéjban az eredményen a következő lett: jelenleg, 2016-ban, a nők többsége határozottan elutasítja a bajuszt. Nevetgélve meséltek nekem többen arról, hogy egy fiatalembernél mennyire komolytalan hatást tud kelteni egy bajuszkezdemény.

Az idősebb korosztály bajuszának ugyan megmaradt még régi dicső hatásának egy csöpp kis szelete, de már az sem a régi. A feleségek már csak megszokásból sem szólnak, de összességében nem találkoztam olyan hölggyel, aki kedvelte volna a bajszos férfiakat. Nem azt állítom, hogy nem létezik ilyen nő, csak azt, hogy én nem beszéltem még vele a témáról. A megkérdezett hölgyek két táborra osztódtak. Az első tábor a frissen borotváltság híve, mert ki nem állhatják, ha csókolózás közben szúr, karcol, karmol a borosta, a szakáll, vagy a bajusz. A másik tábor, partnerük férfias megjelenése érdekében, elviseli a szúró érzést, de nem szereti – amit valljuk be, nem lehet nem megérteni.

A másik a szakáll. Ha hosszú, akkor hajléktalan hatást kelt, ha rövid, akkor meg már inkább legyen, csak borosta. Tehát az ápolt szakáll az jöhet, de csak a bajusz 40 év alatt már nem működik.

Úgy gondolom, hogy a jelen objektív megítéléséhez elengedhetetlen a múlt alapos ismerete. Tehát lássunk egy rövid áttekintést a világtörténelem arcszőrzet (és szőrzet) ápolási és hordási szokásaiból, az elmúlt 30 000 évből:

Az ókori görögöknél

A férfiak szakálla a becsület jele volt, büntetési eljárás volt levágni azt. Ellenben a hölgyek a fenn maradt adatok alapján már akkoriban is szőrtelenítettek intim területeken, ezt mutatják a görög szobrok is. Állítólag az egyiptomiaktól vették át ezt a divatot, amit egy fáraó felesége indíthatott.

Borotválkozást segítő eszközöket már 30 ezer évvel ezelőtt is használhattak, a leletek alapján kovakő pengék formájában. Előnye a könnyen élezhetősége, hátránya viszont a gyors kicsorbulása volt. A bronzból készült pengék i. e. 3000 körül már megjelentek. A faragott nyelű, bőrtokban tárolt, finom kidolgozású bronzpengés borotvák viszont már i. e. 1500 és 1200 között használatban voltak.

Nagy Sándor korában

A hadvezér a katonáit kötelezte borotválkozásra, attól tartva, hogy a harctéren az ellenség abban megkapaszkodva előnyhöz juthat. Rómában vágták, formázták és ápolták az arcszőrzetet, időszámításunk előtt 454-től. Előtte is többen próbálkoztak már az arcszőrzet ápolásának “divatba” hozásával, elsősorban higiéniai okokra hivatkozva. Ázsiában ekkor már a bajusz viselete jelent meg a szakállal szemben. Ázsiában a bajusz a bölcsesség jele, Konfucius is megmondta : „A bajusz nélküli férfi olyan, mint a lélek nélküli ember.”

Később Európában a kereszténység elterjedése szabott gátat az arcszőrzeteknek, például Angliában, ahol egy időben (a 7. században) törvénybe foglalták a kötelező borotválkozást.

Az igazi férfi nálunk leledzik

Amíg a török a szakáll hordásából csinált kultuszt, addig Magyarországon a bajusz viselete jelentette a férfias megjelenést. Sőt, hazafias buzgósága is megkérdőjelezhető volt azon férfiaknak, akik “csupasz szájjal” jelentek meg. Arany János versében is megemlítette a jelenséget ami ITT olvasható. 

A bajusznak típusa elárulhatta viselőjéről, életkorát, foglalkozását, nemzetiségi hovatartozását és akár társadalmi rangját is. A különböző bajusz vagy szakállápoló szerek és olajok mindig is drága portékának számítottak, így egy paraszt bajusz sűrűn nyírva is különbözött egy arisztokrata bajusztól.

Összességében nem akarok a bajusz fanatikusok éllovasa lenni, csak kiállni azért, hogy ha valakinek bajsza van, még ne kelljen megbélyegezni, hogy feltétlenül flúgos, fura vagy lázadó.

Említésre méltó a tény, hogy az elmúlt évek mém hullámába bele került a bajusz is, ami talán egy előszele lehet, annak hogy újra eljöjjön egy bajszokkal teli világ.

Zárásként hallgassuk meg az idevágó filmrészletből ismert dalt a bajuszról (01:28-tól):

 

Hozzászólások