Baronits Gábor soha nem tudja feldolgozni a tragédiát

Kezei között halt meg a nagymamája

2015/10/22

Nemrég súlyos csapás érte Baronits Gábort: a fiatal színész elveszítette egyik legközelebbi hozzátartozóját, szeretett nagymamáját.

Gábor még mindig nem tudta feldolgozni a 104 éves nagymama halálát. Titi, ahogy a színész édesanyja, Ungár Anikó hívta a mamát, hatalmas űrt hagyott maga után a szeretteiben, de Gábor örül, hogy az utolsó pillanatig vele lehetett.

Az utolsó otthon töltött napján is vele voltam, gyönyörű volt, mint mindig, a ruhája, a haja, a körmei, mintha éppen indulna valahová. Semmi előjelét nem láttam, hogy bármi is történhetne vele. Elbúcsúztunk, hazamentem, aztán hajlani kettőkor csörgött a telefonom, a gondozónője, Ica hívott, hogy a nagymama nem érzi a lábát. Azonnal autóba ültem, rohantam hozzá, hívtam a mentőket. Titikének jó kedve volt, útközben folyton azt mondogatta: Mucikám, nehogy megmondd a mamának! Édesanyámra gondolt, aki épp külföldön volt” – mesélte arról a bizonyos estéről Baronits Gábor a Bestnek.

Örökké velem leszel drága egyetlen Titikém! Nagyon sok mindent köszönhetek neked! Csodálatos nagymama voltal! Ich liebe dich sehr…!

Szerző: Gabor Baronits2015. szeptember 4.

A színész nagymamáját ezután megműtötték, és miután jobban lett, utasította az unokáját, hogy menjen haza pihenni. Sajnos másnap azonban rossz hír fogadta a kórházba érve.

„Amikor bementem hozzá, különös állapotban találtam. Olyan volt, mint aki itt is van, meg már nem is. Kiderült, hogy néhány szerve működése nem indult újra, azt is mondták, hogy újabb műtétre lesz szükség, ami után valószínűleg már csak lélegeztető gépen élhet tovább. Nem engedtem a műtétet. Részben nem akartam, hogy Titi szenvedjen, másrészt elképzelni sem tudtam, hogy az én gyönyörű nagymamámat heteken, hónapokon keresztül egy gép tartsa életben, és nekem ez legyen az utolsó emlékem róla” – mesélte Baronits Gábor, aki aznap éjszaka tudott utoljára elbúcsúzni tőle. – „Megsimogattam a kis kezét, megpuszilgattam az arcát, nem ébredt fel, de érezhette. Én pedig odahajoltam hozzá, és a fülébe súgtam: édes Titikém, nyugodtan menj el, vár téged a nagypapa. Húsz perccel később a karjaimban örökre elaludt. Éreztem az utolsó lélegzetvételét – vallotta be Gábor a könnyeivel küszködve.

Hozzászólások