Beszélgetés a boncmesterrel

Egy foglalkozás, ami sokakat érdekel, mégis kevesen ismerik

2016/08/22

Golyó újabb interjút készített nektek, ezúttal kissé rázósabb témáról. Egy boncmesterrel beszélgetett, aki beavatott minket pár kulisszatitokba.

Hogy mi van, ha találkozunk egy boncmesterrel, aki pár órával ezelőtt még halottak mellkasát vágta fel és szerveket pakolt ki-be? Szent ég! Én kezet fogok vele?! A hideg kirázza az embert, ha belegondol, ugye? Mi van ha elkapok valami bacilust vagy valamit?! Na, többek közt ezért találkoztam most Nagy Ferivel, aki felvilágosít, hogy hogyan is működik egy boncolás, és eloszlatott néhány félelmet… meg rájuk is tett még egy lapáttal.

feri

Hogy lesz valakiből kórboncnok?

F: Én boncmester vagyok!

Az nem ugyanaz?

F: Nem. A kórboncnok az orvos, patológus, ha így jobban tetszik. A boncmester a szakdolgozó.

Ezt nem tudtam, de ebben a témában teljesen laikus vagyok. Nekem az a kép ugrik be, ha mondjuk meghal valaki a kórházban, azt leviszik 33 emelet mélyre egy hideg terembe, ahol rárakják egy fém ágyra és beteszik egy szekrénybe, amit alkalomadtán kinyitnak és kihúzzák onnan, majd felvágják, stb…

F: Igen , ez van a filmekben. Az elhunytak kocsikon vannak. Onnan betoljuk őket egy nagy hűtőterembe. A boncmester feladata, hogy az elhunytat azonosítsa, az orvos utasításait végrehajtsa. Szervkivétel, stb. Eredeti állapot visszaállítása.

Az mit jelent? Ha valakinek levágják a fejét azt visszavarrják?

F: Akár az is (nevet).

Kezdjük az elején. Hogy jön valakinél az a gondolat, hogy ő bizony halottakat fog boncolni? Ez akartál lenni, miután elvégezted az általánost, vagy hogy kell ezt elképzelni?

F: 96-ban, miután leszereltem a seregtől, egy kórházban kezdtem el dolgozni karbantartóként.

És benéztél a hullaházba, hogy fúú, de kafa kis hely, úgy belekukkantanék valakibe?

F: Sokszor én mentem le a proktológiára fugázni és csempéket ragasztani, mert egyik kollégám sem mert. Ott kezdtem el érdeklődni a téma iránt. Ez 20 éve történt, mikor 20 éves voltam. Elmentem továbbképzésre és boncmester lettem. Az első boncolás azért fura volt, kellett vagy két hét, mire kihevertem lelkileg. Volt egy idős  bácsi, aki mutatta, hogy kell csinálni, az egyik asztalon ő, a  másikon én boncoltam és tanultam. Mondhatni ő volt a mentorom.

Tudom, hogy ez szemétség, de szoktál munka közben kajálni?

F: Most lehet, hogy fura amit mondok, de annyira megszoktam már, hogy szokott olyan lenni, hogy leülök egy asztalhoz és eszem egy szendvicset. Nem közvetlen az elhunyt mellett, hanem egy kicsit arrébb. Öt-tíz perc után az ember már nem érzi a szagokat és nem undorodik. A baleseti sebészet sokkal durvább. Itt már csend van. Mondjuk a túl nagy csend is nagyon nyomasztó tud lenni, nem csak a nagy zsivaj!

Mi az, amitől félsz? Illetve jobban fogalmaznék, mi az, amitől felfordul a gyomrod?

F: A gyomrom semmitől sem fordul fel, de amit nem szeretek látni, azok a gyerekek. Az borzalmas. Aztán a motorosokat, mert ugye én is motorozok. Amit pedig a legjobban utálok, az az, amikor ismerőst látok, nekem az a legrosszabb érzés. Évente egy-kettő mindig előfordul. Az öngyilkosságot viszont nem tudom megérteni, kivéve ha valami gyógyíthatatlan betegség miatt teszik.

Ma mi volt a melóban?

F: Két boncolásom volt. Sima szervkivétel. A halál okát csak akkor tudjuk megállapítani, ha minden szervet kiveszünk az elhunytból. Elég széleskörű a munkánk, mindig esettől függ.

Egy civil embernek ez horrorfilm… Kipakoltok és visszapakoltok mindent? Mivel dolgoztok? Szikével vágsz?

F: Nem, kést használok és fűrészt, amivel elfűrészelem a szegycsontot. 6 késem van. A helyreállításnál a nyakánál és a medencénél kitömöm rongyokkal, hogy ne szivárogjon ki a vér, mikor öltöztetjük. Eredeti állapot visszaállítása. Mindig erre törekszünk. Nyilván egy vasúti gázolásnál nem kivitelezhető. Hetente egy-két öngyilkos van általában, aki a vonat elé veti magát. Legtöbb haláleset az öngyilkosság. Évente 2500-3000 van sajnos országszerte.

Van gyerkőcöd?

F: Van egy kislányom, hat és fél éves. Tudja mit dolgozom. Volt is már a boncteremben, megnézte, de halottat nem mutattam még neki. Lassan adagolom az információkat, mert érdekli. Ahogy nő, majd szépen lassan.

 Összejártok kollégákkal?

F: Igen, de valahogy nem tudunk teljesen kikapcsolni, mindig visszakanyarodunk a munkához. Ebből kéne több, fertőtlenítő, egyebek. Tíz és fél évig volt egy kollégám, aki egy szót sem szólt soha. Volt, hogy bejött reggel, dobott egy hellót, mikor végeztünk egy másik hellót, ez marhára meg tudta nehezíteni a munkát… Amúgy is csend van, és ha a munkatársad is kussol, na akkor nagyon nagy szarban vagy. Már magamban is beszéltem néha. Ha rossz kedve volt, akkor nekem is. Feszült volt a hangulat. Volt, hogy napokig egy szót sem szólt. 

Bennem is megfogalmazódott mielőtt találkoztunk, hogy egy órával ezelőtt még szerveket pakoltál ki valakiből, most meg kezet rázunk…

F: Valójában az emberek félnek ettől, megijednek. Nem értem, miért? A halottaktól nem kell félni, az élőktől kell. Sokan félnek, hogy elkapnak valamit egy elhunyttól. Egy aluljáró vagy egy tömött busz sokkal fertőzőbb lehet, csak az emberek ezt nem értik meg… Rádt üsszent egy tbc-s mondjuk, már kész a baj. Itt naponta 50-60-szor kezet mosok fertőtlenítő szerekkel. Jajj, kezet fogok vele, de ma már felvágott egy hullát…  de ezeket elfelejtik. Sőt, 25 szörös véradó vagyok. És nem magam miatt adok vért, hanem mert hátha segíthetek egy betegen és meggyógyul . 

Azt kijelenthetjük, hogy nem vagy százas?

F: Te az vagy?

Persze hogy nem.

F: Én sem!

Csak kíváncsiságból kérdezem, ha mondjuk van egy gyilkosság, és te boncolod az elhunytat, utána követed az eseményeket? Elkapták-e a gyilkost, ilyesmi?

F: Mióta az eszemet tudom nézem a Kékfényt. Ha Budapesten és Pest megyében történik a gyilkosság azt általában mi kapjuk meg, és mi boncoljuk az áldozatot. Ilyenkor neten utána nézek az esetnek és sokszor látom a Kékfényben, hogy elkapták az elkövetőt. Érdekel, hogy hogyan zárul az ügy, mennyit kap ezért a gyilkosságért az elkövető. Ilyenkor zárul le nálam egy ilyen eset.

Nagyon szépen köszönöm az interjút! Azt hiszem pár fontos dolgot megtudtunk tőled, amit még egyszer köszönök!

F: Nekem volt megtiszteltetés, hogy beszélhettünk. Egyszer gyere majd be hozzám amikor dolgozom, ha van kedved!

Addig álljál fél lábon…

Hozzászólások

Az Európai Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy az rcnews.hu úgynevezett További információk

Az Európai Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy az rcnews.hu úgynevezett "cookiekat", vagy "sütiket" használ. A sütik apró, teljesen veszélytelen fájlok, melyeket a weboldal helyez el az ön számítógépén, hogy egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést az rcnews.hu-n. A sütiket bármikor letilthatja böngészője beállításainál. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" gombra kattint, elfogadja a sütik használatát!

Bezár