Divat és egyediség

Helyzetjelentés Magyarországról

2016/05/09

Olyan témát ragadnék meg, ami a mai világban sok divatra igényes nőt és férfit foglalkoztat: a magyar társadalom problémáit a stílussal/egyediséggel kapcsolatban.

Ahányszor megnézem kedvenc filmemet, a Szex és New York-ot, egy üveg borral a barátnőim társaságában, mindig felvetődik bennünk egy megoldatlan kérdés és ezt követi ezer másik… Úgy igazán csak Magyarországról tudok képet alkotni, azonban látva Párizs, London és Milánó divatházaktól és -függőktől ellepett utcáit, meg kell állapítanom, hogy ott teljesen máshogy alakult ki az általános divatkultúra.

Sokszor próbálkoztam a kifutók stílusát ötvözni a hétköznapi viselettel de elismerés helyett legtöbbször csodálkozó tekinteteket kaptam (leszámítva a barátnőim lelkesedését, akik nem pusztán elfogultságból dicsérték aznapi szettemet). Kedvenc példám, ami egy ilyen jellegű összeállítás, a Szex és New York 2. részében volt látható. Biztos emlékeztek, amikor Carrie Abu-Dzabi piacán sétálgat az azóta elhíresült pólóban és egy különleges rakott szoknyában. Próbáljatok meg egy ilyen összeállítással végigmenni az Andrássy-úton vagy a Champs-Élysées-n. Garantáltan nem ugyanazt a hatást éritek el vele.

parizs

Miért is van ez így? Hiszen Budapestet is az európai világvárosok közé soroljuk, a divatcégek itt is terjeszkednek. Persze mondhatjuk, hogy nem mindenki engedheti meg magának anyagilag a legnagyobb brandek megvásárlását, ugyanakkor az aktuális divatot képviselni és az egyedi stílust ötvözni nem csak pénz kérdés. Ha a feltörekvő hazai divattervezőkre gondolunk, amint elindulnak az ismertté válás útján rögtön abban az árkategóriában próbálják eladni termékeiket, mint a már világhírt elért nagyok. Az itthoni divatdiktátorok tudnának megoldást nyújtani azzal, hogy amikor megtervezik egyedi termékeiket, nem Nyugat-európai fizetéshez mérik az árakat. Példaként említve Tokai Dóra divattervezőt, aki magasra tette a mércét árak terén, de rájött arra, hogy hazai viszonylatban csak nagyon szűk réteg engedheti meg magának darabjait, míg Monacóban, Dubaiban a legnagyobb tervezők közé sorolják.

Magyarországon az emberek inkább megvásárolják a tömeg-gyártott cuccokat,vagy sokszor ezek másolatait, melyekkel nem tudják kifejezni egyéniségüket. Az egyediség hiányából adódóan a fiatalok önértékelési zavarokkal küzdenek. Ez köszönhető annak, hogy virtuális világban élnek, Instagramon/Facebookon követik az eltartott, gazdag, produktum nélküli celebek életét. Ezekből adódóan mentalitásbéli-változásokra lenne szükség, ami nehéz feladat egy egész társadalom számára. Ebben segítségünkre lehetnének a követett példaképek és stylistok ugyanis ők érik el a legnagyobb tömeget a médián keresztül.

Ha lennének olyan divattervezők, akik nyitottabbak egy átlag árú, de színes és kombinálható kollekció létrehozására, könnyebb lenne a hétköznapi embert kiemelni a tömegből, aki bátran viselhetné Budapest utcáin egyedi tervezésű, minőségi darabjait.

Hozzászólások