Érj hozzám!

Az érintés hatalma

2015/03/17

Érintés, simogatás, ölelés, egymás testének felfedezése, örömszerzés, vágy, boldogság, energiák áramlása, új dimenziók… végtelen a sor, amit egy apró, pici mozdulat okoz, és aminek hatására testünkben ezer meg egy mechanizmus indul el.

Ott feküdtem az ölében. Én húztam magamhoz, ő magától nem jött volna… Távolabb ült, háttal nekem, majdnem mint egy idegen.

“Idejössz egy kicsikét?” Szinte hallottam a saját hangom remegését, ahogy ezt kell kérnem. Pusztán a testi közelsége hihetetlen örömöt okozott. Odahajtottam a fejemet az ölébe, beszívtam az illatát, cirógattam a hátát, és míg hevesen vert a szívem vártam… Vártam egy érintést, egy leheletnyi, apró mozdulatot, amiben háborgó testem megnyugvásra talál. Semmi nem történt. “Simogass meg!” -kértem. Ő rám nézett és zavartan bár, de valamiféle gyengédséggel a szemében elkezdte cirógatni a fejemet. Olyan volt, mintha zavarban lenne. Mintha a simogatás nem tartozna a férfias mozdulatok sorába. De legalább is nem tartozna az ő mozdulatainak sorába. Én pedig csak beletemettem az arcomat abba a néhány másodpercnyi mozdulatba, ami maga volt a boldogság. Aztán vége.

Maradt bennem egy űr. Még soha sem kértem, hogy így érjen hozzám. Hogy csak cirógasson, puha kezével lágyan pásztázza végig a felforrósodott testem, miután kibomlottunk egymás karjaiból. Én állandóan simogatom. Szeretem, amikor ujjbegyeim érintése alatt libabőrös lesz a teste, ahogy érzem és látom, hogy jól esik, amit csinálok. Nem szexuális indíttatásból, ekkor már nem. Azért, mert kívánom, mert adni akarom. Ráhajtani a fejemet a mellkasára, vagy végig csókolni az ajkaimmal a hátát, miközben beszívom bőre illatát. Olyan illatot, amit csak ő áraszt, ami csak az enyém, és amit levegő helyett is bármikor képes lennék szagolni. Ám amit ekkora erővel szeretek adni, az az én testemnek nem jár. Suta kis kérés kíséretében kiharcolhatok magamnak néhány esetlen mozdulatot, de ő akkor már ott se jár. Vajon kapott ez a fiú elég ölelést gyermekként? Csókolták meg a homlokát? Simogatták és bújtak hozzá eleget? Hogy lehet, ami nekem természetes és jó, az neki ismeretlen? Hiszen az érintésnek akkora hatalma van.

érintés

Az érintés fontos, és az iránta való vágy nagyon erős. Ez jelenti a közelséget, a melegséget egy kapcsolatban. Nem érhetsz úgy valakihez, aki érdekel, hogy az egy felületes, üres mozdulat legyen. Mint ahogyan nem ölelsz meg úgy senkit barátként, hogy abban szexuális vonzalom lenne. A különböző érintések energiája mind jól elkülöníthető.

Elgondolkoztam. Soha sem simogat. Nagyon hiányzik egy ölelés. Egy olyan “biztonságban vagyok”, igazi, soha véget nem érő ölelés. Amitől érzed, hogy annyi szeretetet és biztonság sugárzik belőle, hogy az egész világnak neki mennél! Ő bezárult. Ott van, egy olyan világban, ahol az érintés, a másik közelsége, a kifejezése és egyértelmű kinyilvánítása a vonzalomnak és összetartozásnak nem helyén való. Igen. Ha belegondolok, félelmetes lehet számára ez a világ. Hiszen a szeretetteljes ölelés és simogatás sebezhetővé tesz. Mások is látják a “gyengeségedet”, hogy te is képes vagy ellágyulni, megtörni, és hogy szükséged van a viszonzásra. Férfiként bivaly erősnek kell tűnni.

Szeretem, amikor a hajamba túrsz. Amikor gyengéden végig simítod az arcomat, vagy a két kezedbe zárod. Vagy amikor úgy csókolsz, hogy a tenyered az arcomon pihen. De mégis azt vágyom a leginkább, hogy odabújj és megölelj. Hogy érints meg..

Hogy érj hozzám!

Hozzászólások