Érzel valamit? Nagyon jó, akkor már menekülsz is?!

Miért menekülünk az érzelmeinktől?

2017/09/14

Divattá vált mostanában, hogy valaki amint elkezd mély érzelmeket táplálni valaki iránt, fogja a sátorfáját és már menekülőre is fogja!

Biztos neked is van a környezetedben legalább egy ember, akit már elhagytak “csak úgy.” Ez a lehető legrosszabb dolog, hiszen fogalmad sincs mit hibáztál vagy mi történt. Sokszor emögött a rejtélyes ok mögött csupán annyi áll, hogy a fél, aki menekülőre fogta túl mély érzelmeket kezdett el táplálni és emiatt már menekülőre is fogta!

Sok oka lehet annak, hogy valaki ezt az elhárító mechanizmust alkalmazza. Leggyakrabban azért használjuk, mert sokkal könnyebbnek tűnik, mint szembenézni az adott problémával, amik például egy kapcsolatban felmerülhetnek. Olyasmi ez, mint, amikor egy óriási szekrénybe bedobáljuk azokat a kacatokat, amiket már nem szívesen használunk. Igaz, hogy nincsenek már szem előtt, de a szekrényben tovább gyülekeznek, és egyre jobban feszítik az ajtót, ami egyszer csak nem bírja tovább és kiborul belőle minden. Előfordul, hogy egyszerűen ezt tanultuk meg a szüleinktől, és nem tudtunk más adaptívabb megoldást kialakítani magunk számára.

A gátolt érzelemkifejezés egy másik oka lehet, amikor félünk kimutatni az érzéseinket, azt gondolva, hogy ettől sebezhetővé, gyengévé, kiszolgáltatottá válunk a másik szemében.

Súlyosabb eset, amikor valaki képtelen az érzelmeit azonosítani, az érzelmi és testi jelzéseit egymástól nehezen elkülöníteni. Ők az ún. alexitímiások, akik attól, hogy pontosan nem tudják megmondani mit is éreznek (csalódott vagy inkább dühös, szomorú vagy féltékeny stb.), védtelenebbé válnak a stresszhelyzetben bekövetkező feszültségnövekedéssel szemben.

Az elfojtásnak egyik speciális esete az ún. konfrontációs félelem, amikor az egyén még az esemény bekövetkezte előtt annak pozitív vagy negatív hatásától tartva, félelmében gyakran megszakítja, vagy meg sem kezdi az adott folyamatot.

alone-480474_640-1

Természetesen az elfojtás megjelenhet tudatosan is, amikor nem akarjuk mások számára láthatóvá tenni, mit is érzünk. Ez előfordulhat bárkivel, például egy munkahelyi konfliktus esetén „megalapozottnak” tűnik dühünk elfojtása, annak érdekében, hogy ne veszítsük el a munkánkat. Ilyenkor a hirtelen előbukkanó erős érzelmek rossz tanácsadók, érdemes várnunk, amíg lecsillapodnak. Azonban nagyon fontos, hogy ahogy módunkban áll, visszatérjünk a dologhoz és feloldjuk a kellemetlen érzéseket, feszültségeket, és megoldjuk a problémát.

FORRÁS

Hozzászólások