Férfiak egy örömlány szemén át

Léteznek még normális pasik?

2015/08/10

Eladom a testemet. Odaadom olyanoknak, akik egy fabatkát sem érnek. Megkapják, mert fizetnek érte, ezért pedig a férfiak azt csinálhatnak velem, amit akarnak. Pénzért árulom a testem, és közben napról napra írom le magamban a férfiakat. Néha szánalmas, amit művelnek.

Nős, családja van, barátnője, menyasszonya, most szakított, nem tud csajozni, nincs ideje az ismerkedésre. Nem kapott szexet, kell az újítás, másra vágyik. Az asszony már nem olyan, mint régen, meghízott, csak a gyerekkel foglalkozik. Sokat dolgozik, nem tud hol ismerkedni, nincs is kedve hozzá. Egy csokorra való van már a magyarázatokból, hogy miért járnak hozzám a férfiak. Annak ellenére, hogy ebből élek, belőlük és a testem kizsigereléséből, nőként, hétköznapi lányként már egyáltalán nem tudok megbízni bennük.

prosti (3)

Képtelen kifogások sorát hallgattam már végig, hogy miért jön valaki prostihoz, ha otthon várja valaki, egy másik nő. Az indok legtöbbször ugyanaz: kell a változatosság. Képtelenek a hűségre, az őszinteségre. A másik, hogy a nő elhanyagolja őket. Az előbbinél nagyon tudok haragudni, utóbbinál néha megcibálnám a nő vállát, hogy tegyen valamit a házasságáért, kapcsolatáért. Persze könnyű nekem, hiszen pont az a jó, ha ezek a pasik nem kapják meg azt, amire szükségük van. Így én akár simán kitermelem a havi nyolc-kilencszáz ezret gond nélkül. Ehhez csak annyit kell tennem, hogy szétteszem a lábamat fél-egy órára,  élvezkednek rajtam, majd jöhet a következő.

Viszont engem is meglepett, mikor rájöttem, hogy ezek a férfiak nem csak a gyors és kielégítő dugásért járnak hozzám. Nálam korlátozottak a lehetőségek, nincs szado-mazo, agresszió, pisi- vagy kakiszex. Egyszerűen csak szex van. De abból a legjobb. Előtte mindig beszélgetünk és megdöbbentő, hogy milyen gyorsan nyílnak meg ezek a pasik nekem. A legtöbben egy egész panaszáradattal érkeznek, én pedig türelmesen végig hallgatom. Persze legbelül már kívülről fújom az összes kifogást, magyarázatot, indokot, hogy miért jöttek hozzám. De a lényeg mindig ugyanaz: nem kapják meg azt, amire szükségük van.

prosti

Közben élem a korombéli lányok életét. Igényes vagyok magamra, tanulok, edzeni járok, tudom, hogy nem akarom már sokáig ezt csinálni. A munka az munka. A magánélet az magánélet. Nincs társam. Pedig vágynék rá, de tisztában vagyok vele, hogy ilyen helyzetben ez lehetetlen vágyálom marad. Még néhány évig csinálom, aztán úgyis mindennek vége. De gyakran gondolkozom azon, hogy vajon megtalálhatom-e a nekem való férfit, ha egyébként tisztában vagyok a helyzettel: előbb vagy utóbb, de mindenki megcsalja a társát. Bár ne lenne igazam. Bár ne így működnétek ti férfiak. Bárcsak képesek lennétek a hűségre. Mi lehetne a garancia rá, hogy tőlem, aki egyébként maximálisan tisztában van az igényekkel, valóban hosszú távon, élete végéig megkapná azt, amire vágyik. Szerintem ez alapvetően lehetetlen. Érzem magamon, hogy már túl késő, már nagyon szélsőségesen gondolkozom a pasikról, de hiszen hogyan tehetnék mást, mikor nap mint nap ezt tapasztalom.

Az egyik leül mellém a kanapéra. Izmos, jóképű, magas, szőke pasi. Árad belőle isteni parfümjének illata. Előveszi a telefonját és megmutatja a menyasszonya képét. Döbbenten nézem a szép, szőke lányt, aki olyan boldogan mosolyog emellett a mocsadék mellett. Minden rendben van otthon, csak kell a változatosság. Majd ledugja a nyelvét a torkomon, és minden előjátékot nélkülöző szexbe kezdünk. Belém dugja a farkát, mozog párat, elélvez és hátradől. Kifizeti, ami jár, és szabadkozik, hogy bár jó volt, sajnálja, de többet már biztosan nem jön.

Egy hónapon belül megszólal a telefonom. Ő van a vonal túlsó végén, ismét jönni akar. Nem lepődöm meg.

Hozzászólások