Fotón örökítették meg az összeütköző galaxisokat!


Lélegzetelállító felvételek készültek az űrben

2014/09/26

Összeütköző galaxisokról az eddigi legrészletesebb felvételét készítette el egy nemzetközi kutatócsoport; a kozmikus kataklizma akkor következett be, amikor a most 13,7 milliárd éves világegyetem feleennyi idős volt. 

A nemzetközi kutatócsoport a Herschel ATLAS átfogó asztrofizikai adatgyűjtő program keretében, több földi telepítésű és űrteleszkóp segítségével fedezte fel a H-ATLAS J142935.3-002836 katalógusjelű objektumot. Vizsgálatai során alkalmazta egyebek mellett a chilei Atacama sivatagban működő rádiótávcső-rendszer, az ALMA és az új-mexikói Karl G. Jansky Nagyon Nagy Antennarendszer (JVLA) felvételeit, csakígy a Hawaii-szigeteken lévő Keck Obszervatórium adatait meg a Herschel- és a Hubble-űrteleszkóp által készített képeket is. A korai univerzumban lejátszódó kozmikus karambol részleteinek minden korábbinál pontosabb feltérképezését segítette elő az úgynevezett gravitációs lencsézés módszere is – olvasható a PhysOrg hírportálon.

osszeutkozo-galaxis

A csillagászok lehetőségét gyakran behatárolja a távcsövek felbontóképessége, miközben olykor maga a világegyetem siet a segítségünkre, kozmikus ‘lencsékkel’ megkönnyítve a kutatásainkat” – magyarázta Hugo Messiasof, a tanulmány vezető szerzője, a Lisszaboni Egyetem Csillagászati és Asztrofizikai Intézetének kutatója.

A gravitációs lencsézés lehetőségét Albert Einstein jósolta meg az 1930-as években, de csak négy évtizeddel később sikerült először megfigyelni a jelenséget. “A kozmikus lencséket a galaxisokhoz, galaxishalmazokhoz hasonlatos nagy struktúrák alkotják. Amennyiben két csillagváros az égbolton azonos látóirányba esik, a közelebbi galaxis gravitációs tere ív alakú foltokká vagy akár komplett gyűrűvé torzítja a távolabbi objektum képét” – fogalmazta meg a kutató hozzátéve, hogy a távolabbi galaxis látszólagos fényessége akár a 30-szorosára is nőhet, megkönnyítve vizsgálatokat.

osszeutkozo-galaxis1

Mint ahogy Hugo Messiasof kifejtette, különféle teleszkópok segítségével más és más részleteket figyelhettek meg. Az ALMA révén szén-monoxid nyomait fedezték fel, aminek köszönhetően a galaxisokban zajló csillagképződési folyamatokat tanulmányozhatták. Ugyancsak az ALMA segítségével mérték fel a távolabbi objektumból kiszakadó anyagáramlás mértékét, és számították ki, hogy a kibontakozó galaktikus karambol révén évente sok száz csillag születik.

A két összeolvadó csillagvárosból álló rendszer nagyon hasonlít a Földhöz sokkal közelebb lévő objektumhoz, a Holló (Corvus) csillagképben lévő Csáp-galaxisokra emlékeztet. Ám míg a Csáp-galaxisrendszer évente néhány tucat naptömegnyi csillagot termel, a H-ATLAS J142935.3-002836 sokkal termékenyebb. A kutatócsoport számításai szerint évente a Nap tömegét 400-szor meghaladó mennyiségű gázt és port biztosít új csillagok “előállítására”.

galaxys1

Hozzászólások