Segíteni nem szégyen!

Mert te is azt kapod amit adsz!

2016/02/10

Az előbb jöttem ki anyuméktól és azt látom, hogy egy teljesen normális kinézetű, 50 év körüli muksó a szemben lévő szomszéd kukájában keresgél. Valami száraz kenyeres zacskót nyitott ki éppen. 

“Tiszteletem uram!”

Szegénykém úgy tett, mintha nem is kotorászott volna.

El is gondolkoztam, hogy biztos jól láttam-e, de sajna jól láttam. Nem hajléktalan volt.

Közelebb mentem, láttam zavarban van.

“Szeretnék egy kis kennyérrevalóval segíteni önnek, ha nem sértem meg! Láttam, hogy kaját keres.”

Ahogy rám nézett szomorú, kétségbeesett szemmel, tényleg összeszorult a szívem.

Kezébe nyomtam 2 ötszázast és mondtam neki, hogy egyen valamit legalább! Ennyit tudok most adni.

Komolyan mondom, engem nagyon elszomorít, hogy már itt tartunk. Hogy egy szegény, “nem hajléktalan” is kénytelen a kukákból a száraz zsemlét kivenni.

Nem! Nem vagyok szent. Nem adományozok szervezeteknek, nem utalok pénzt sehova, nem telefonálok, hogy levonjanak pénzt tőlem. Nem mártírkodok és nem tüntetek a szegények jogaiért. Egyszerűen, ha a szememmel látom, hogy segíteni lehet, akkor egy kicsit segítek és engem örömmel tölt el, hogy legalább egy kis örömöt vihetek egy szerencsétlen életébe.

Tudom sokan úgy vannak vele, hogy valakinek azért nem adnak pénzt mert piás/büdös/koldusmaffia, meg a fene tudja hány indok van!! Azt gondolom, inkább adjunk hálát mindenért amink van, mert ami nekünk apróság, az valakinek a napi betevőt jelentheti. Ha a piásnak egy kanna bor, akkor vegyen egy kanna bort…túl kell élje a valóságát!

ADJ TE IS amennyit tudsz, amennyit szeretnél! Az élet mindig emlékszik a tetteidre és vissza is kapod a sorstól amit adtál!!

Hozzászólások