Háborús fotók, amiket még nem láttál!

Várjunk csak... nincs ezekben valami fura?

2016/08/10

Ezek a képek első ránézésre egyszerű, eddig ismeretlen történelmi fotók, de mégis van bennük valami gyanús.Vajon idegenkezűség van a dologban?

A haditudósítás a történelem során mindig jelen volt a csatatereken. Koronként változtak a tudósítok módszerei – és a jelentőségük is. Gondoljunk csak a marathoni csata hírnökére, aki 42 kilométert futva értesítette társait a csata kimeneteléről. A haditudósítás mai értelemben vett formája azonban a Morse-féle távírónak köszönhetően jött létre.

A hadászatban mára elengedhetetlenné váltak a távkommunikációra és dokumentálására szakosodott katonák. Titokzatos életükről és munkásságukról nagyon kevés információ maradt fent, kevesen foglalkoztak mélyre hatóan a témával. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ez a szakma rendkívül veszélyes, és borzasztóan sok szenvedést és fájdalmat okozhat. A világhírű vált, magyar származású Robert Cappa társa és örök szerelme, Gerda Taró volt az első női haditudósító, aki a frontvonalon halt meg.

Egy katonának mindig legyen tölténye és jól működő fegyvere – egy fotósnak ez mind kevés. A legtöbb esetben a haditudósító is fel van fegyverkezve, de harcolni már sokkal kevesebb esélye van, mint a többi katonának. A fotósnak figyelnie kell a záridőre, a színhőmérsékletre, az ISO és a blende értékekre. A digitális korszak előtt még nehezebb volt a dolguk, a filmtekercs fajtája és mennyisége is gyakori szerelést és cserét igényelt.

Fontosnak tartottam ismertetni ezt az öngyilkos szakmát, hiszen a gondolat, hogy vannak emberek, akik az életükkel fizetnek egy-egy képért, hihetetlen és egyben leírhatatlanul szomorú is. Örök pacifistaként a háború puszta létének tudta is felháborít, de fotósként lenyűgöz az a lélekjelenlét, ami szükséges ahhoz, amit ezek a nagyszerű szakemberek véghezvittek a fronton.

„Egy kép többt ér 1000 szónál” – a képmanipuláció korában tudunk-e még gondolkodás nélkül hinni a szemünknek? Miután tiszteletünket nyílvánítottuk a haditudósítóknak, nézzük végig a képgallériát és mindneki döntse el, hogy egy haditudósító vérrel áztatott munkáját, vagy egy hamisítvány lát-e?

Az alábbi képek nem Robert Cappa legjobb művei, hanem a Battlefield legújabb részéből száramzó screenshot-ok fekete-fehérre effektezve.

Itt persze a letöbben egyik-másik képet nézve biztosan csalódtak, hogy megint átverték őket, de a CGI-t sem kell utálni vagy lenézni, hiszen elképesztően sok munkaóra és leírhatatlanul sok, specifikus tudás szükséges ahhoz, hogy egy fejlesztői csapat ilyet alkosson. Le a kalappal előttük, ahogy a valódi haditudósítók valódi fotói előtt is!

Aki nem akar többet becsapva élni, annak itt van 1-2 tipp amiből megállapíthatja, hogy valódi fotót vagy animációt lát-e:

A legfontosabb, hogy figyeld a részleteket! A kamerák zársebessége rövidre állítva sok mozgó részletet tart élesen, így nem mosódnak el például a robbanás törmelékei sem. Ha egy ilyen fotón a tanknak a lánctalpa mégis egyenletes, lágy textúrával rendelkezik, és nem látszanak az anyag barázdáltságai, annak ellenére sem, hogy előtte és utánna is éles a kép (így a blende által szabályozott mélységélsességre sem foghatjuk a lágy hatást) akkor bizony valószínűleg egy számítógépen alkotott képről beszélhetünk.

Az utolsó képen az eső engem is becsapott, de ilyen hosszú és nagyjából egyenletes esőcseppeket fotózni a valóságban szinte lehetetlen, de ennek ellenére is könnyen becsaphatja az embert. Nyilván a korhűség kedvéért szétkontrasztozott képeken kevés megfigyelhető részlet maradt. Itt elegendő belegondolni, hogy egy már-már túl jól sikerült kép hogy készülhetett, és miért nem találkoztam vele eddig? De nem akarom az animációs szakemberek életét megnehezíteni a kritikáimmal, én lenyűgözőnek találom a munkásságukat!

Credit: Berdu
Hozzászólások