Harc az iskoláért

Egy amerikai és egy guatemalai gyerek napi rutinja

2016/08/08

Sokszor elfelejtjük, hogy a világ bizonyos részein az élet nem olyan könnyű, mint nálunk. Folyamatosan panaszkodunk, közben fogalmunk sincs, mit jelent a mindennapos harc, akár a legegyszerűbb és alapvetőbb dolgokért is.

Ami nekünk alapvető, magától értetődő dolog, az sokaknak csak kemény küzdelmek árán megszerezhető földi jó. Mi itt a Balkán peremén hajlamosak vagyunk irigykedve nézni a nyugati országok lakóit. Hiszen nekik sokkal könnyebb! Nem ültek a nyakukra másfél évszázadra a törökök, csak hogy utána a Habsburgok váltsák le őket. Nem tépázta őket két vesztes világháború (már akit nem) és nem kellett eltűrniük a szovjet elnyomást. A nyugati népek azt sem tudják, mit jelent a mindennapos harc, hogy a hónap végén kifizessék a sárga csekkek tengerét!

De ha kicsit arrébb tekintünk, egy másabb pontját vizsgálva ennek a gigász sárgolyónak, akkor egészen mást látunk. Olyan körülmények közt élő embereket, amikhez hasonlítva a miénk tökéletesebb még a francia, német vagy angol gazdagok életénél is. Lehet, hogy nem rózsaszín Cadillac van a seggünk alatt, hanem csak egy 20 éves Suzuki, de nem kell gyalogolnunk. Igaz, sok pénz elmegy a rezsire, de van fedél a fejünk felett és nem fagyoskodunk éjszakánként. 

A világ fejlettebb része mind a mai napig nincs teljesen tisztában azzal, hogy a Föld bizonyos régióiban milyen az élet. Hogy milyen az, mikor már az is harc, hogy egy gyerek egyáltalán eljusson az iskolába. Nem autóval viszi apa vagy anya, nem csak fel kell ülnie a buszra, hanem két és fél órát kell gyalogolnia nehéz terepen. De legalább a táj szépsége valamennyire megédesítheti a keserű szájízt. 

Nekünk, a világ “fejlettebb” részének sokszor fogalmunk sincs róla, mi zajlik a nagyvilágban. Pedig nem kellene messzire tekintenünk. Csak csukva tartjuk a szemünket.

Hozzászólások