Használod a testemet

Szeretők éjszakája

2015/09/21

Hoztál egy doboz bonbont? Milyen kedves. Másfél éve tartozom hozzád, ha egyáltalán köteléknek lehet ezt nevezni, és hozol egy doboz csokit. Mikor tudod, hogy nem is ehetek. Hát ennyire figyeltél rám, amikor hozzád bújtam esténként, a fejemet simogattad, a testemet használtad és elmentél, mint aki jól végezte dolgát?

Mindig ugyanaz a forgatókönyv. Leülünk egymással szemben az asztalnál, megiszunk néhány pohár bort, hogy a kezdeti zavart és feszült állapot enyhülni hagyjuk. Buta sztorikat mesélgetsz, aminek se tanulsága, se mondanivalója nincsen, gyakran észreveszem, ahogyan kínosan felnevetsz. Rágyújtasz, rágyújtok, lassan szívom befelé a sűrű dohányfüstöt, közben merengőn nézem, ahogy szépen leég a cigarettavég. Egészen más nő vagyok ilyenkor, valahogy akaratlanul is kettészakad bennem valami. Egy kislányos vágy, hogy tartozni valakihez, a dáma ellen, aki semmivel sem törődik és úgy tesz, mint akinek ez teljesen jó és megfelel. Mintha tényleg elég lenne, hogy kizsigerelem a testemet és hagyom, hogy te is használd. Hogy úgy és ott érints, ahol csak kevesen, hogy lelkem mélyén közben abban reménykedjek, értékeled az odaadást. Közben ahogy jöttél, úgy mész. Az éj leple alatt, mint soha itt nem járt férfi, aki ha lenne, még a csuháját is fejére hajthatná, hogy csak a szeme fehérje világítson az ébenfekete sötétségben.

szex (2)

Látom magam előtt magas, hosszú testedet, fekete hajadat és azt a vad vágytól izzó tekintetet, amivel képes voltál rám nézni, valahányszor meglátott. Tudom, hogy ebben az egyben legalább nem hazudtál, de minden másban igen. Az ölelésed nem őszinte, a ruhát úgy téped le rólam, mintha ott se lenne. Erővel, egyetlen rántással, a szoknya és a fehérnemű élettelenül hullik a lábaim elé. A csipke megszűnik létezni, nem érzéki, nem szexi, de magával húzott minden kioltatlan vágyat, ami addig bennem leledzett. Húzol az ágyra, falod a testem, nem is érdekel, jó-e az nekem, csak teszed, amit tenned kell, amit az egód követel. Még ha nem is olyan különleges a teljesítményed én élvezem, hogy itt vagy fölöttem, próbállak megérinteni, de csak a kezem simítja végig bőrödet. Látom, de nem érzékelem. Fájdalmas keserűség, ami áthatol szívemen. Míg te zabolázatlanul mozogsz felettem, nekem könny csordul arcomon. És te észre sem veszed. “Hiányoztál” – súgod fülembe, bár ne tetted volna. Hiszen hónapok teltek el, hogy felém se néztél, pedig megtehetted volna. Mit nekem ez a szó, talán jobban fáj, mintha ki se mondtad volna!

szex (3)

Hangosan nyögöd egymás utána a sóhajokat, agyam már nem is érzékel. Erősen hatolsz belém, még erőszakosabb a nyelved, ahogy enyémhez ér. Megmarkolod a kezemet, kényszeríted, hogy öleljen meg, pedig már régen nem akarja. Hagyom magam, csak legyünk túl rajta gyorsan, had forduljak el, menj el innen, nem kívánlak, nem akarlak magamban, kitörölném, ha lehetne! Elélvezel, miközben észre sem veszed, hogy szenvedek alattad, majd elégedetten hátradőlsz és húzol a mellkasodra, pedig nem is kértem. Eltollak, csak messziről kémlelem hevesen zakatoló szívedet. Megvetéssel, némi undorral nézek rád, már egyáltalán nem az vagy nekem, kinek kezdetben hittelek. Szép, szenvedélyes, erőteljes férfinek. Már csak egy csalfa, elesett, gyenge hím vagy, aki velem bizonyítja magának, képes arra, hogy nőt magáévá tegyen, hogy hódítson, hogy kielégüljön a puritán valóságában.

Menj el innen, hagyj békén, mert megvetlek! Nem akarom, hogy közöm legyen hozzád, hogy egy lapon emlegessenek veled. Tedd ezt mással, máskor, olyan helyen, ahol szükség van rá! De hol is lelhetnéd a helyedet, mikor úgy suhansz végig az éjben, hogy a cigarettafüst is tovább marad a levegőben, amit magad után hagytál?! Elbujdokolva, lelked mélyén megszégyenülten, csalfa férfiként, aki hazamegy, és megöleli a nőt, akit már réges-régen nem szeret.

Hozzászólások