Így éltem túl, hogy anyám drogfüggő volt

Megindító sztori

2017/10/26

Egy drogfüggő ember élete sosem egyszerű. A körülötte élőknek pedig még nehezebb. Egy fiatal lány vallott életének szörnyű időszakáról. 

A huffingtonpost.com egy rendkívül megindító és szomorú történetet közölt egy fiatal lány elbeszélésében. A történet egy fiatal hölgyről szól, akinek édesanyja keményen drogfüggő volt.

“9 éves koromban anyám minden nap leküldött a boltba tejért, kenyérért cigiért és légmentesen zárható csomagolásért. Tudjátok, amiben a kábítószert tartják. Egy ideig azt hittem ez egy normális bevásárlólista minden korombeli számára. Ha a díler épp nem volt elérhető, anyám nem engedte meg, hogy hazamenjek fű nélkül. Ha rossz anyagot vittem, arról pedig ne is beszéljünk…Visszagondolva fogalmam sem volt arról, hogy azzal, hogy kiszolgálom anyámat bármi rosszat teszek. Egészen addig nem jöttem rá, hogy gyakorlatilag drogfutár vagyok, ameddig be nem kerültem a középiskolába.

59e7bb2415000010077464e8

Édesanyám Helen nagyon kreatív volt, mindig segített a házi feladatokban, ha projekt munkáa volt szükségem kész remekművekre ébredtem. Anya kedves volt, ügyes, vicces és csodálatos – amikor józan volt. És őszintén…nem sok ilyen pillanat akadt. Anyám évtizedeken át drogfüggő volt. Mikor terhes lett velem éppen heroinfüggő volt, és az áldott állapot alatt sem vetette meg a szereket. Születésem után nagyon súlyos elvonási tünetekkel küzdöttem. A heroin után következett a kokain, a kristály és a marihuána. 49 évesen pedig tüdőrákban meghalt. Anyám függősége egyenesen aányosan növekedett az én elhagyagoltságommal. Az otthon, az iskola, a jövőm…minden instabil volt. A tanáraim szerint tehetséges voltam, de nagyon szétszórt. Az iskolában próbáltam a jövőmre és a tanulásra koncentrálni, de a közeli jövő jobban aggasztott: milyen állapotban lesz anyám mikor hazaérek? Halálra rémített mindig az instabilitása. Próbáltam rejtegetni az életemet az osztálytársaim elől, de ez nagyon nehéz volt. Hamar fel kellett nőjek. 

59e782551500001007746420

Egy idő után Angie nagymamámnak ítélték a felügyeleti jogot, és ez volt az a fordulat, ami megmentette az életemet. Nagyanyám mindent megadott nekem miközben idős korában is teljes munkaidőben dolgozott New Yorkban. Rengeteg barátja volt, hatalmas szíve és megmentette az életemet. Annyit kért csupán, hogy sose hívjam őt anyának. Gyermekként úgy gondoltam, hogy az én hibám minden, és ezt megérdemlem. Nagyanyám ebben is segített, hogy elfogadjam a dolgokat. Azon kívül szörnyű érzés volt, hogy úgy éreztem nem szeret a saját anyám. Ez nem így volt, szeretett engem. Nagyon. Csak a kábítószereket jobban. Szörnyen fájdalmas volt. Cssupán annyira vágytam, hogy olyan anyám legyen, mint mindenki másnak és ne kelljen szégyenkeznem az iskolában és boldogok lehessünk. De a függősége ezt lehetetlenné tette. 

Most, felnőttfejjel visszagondolva egyszerre szerettem és gyűlöltem anyámat. Amikor meghalt szomorúságot és megkönnyebbülést is éreztem. Nagyon megviselt az, hogy ilyen anyám volt, de meg is erősített. Mára már boldog emberként tudok élni, de elfelejteni sosem fogom őt.” 

Hozzászólások