Interjú: az amerikai álom, és ami mögötte van

Interjú Török Zoltánnal

2016/10/03

A mai interjúalanyom Török Zoltán, aki Amerika árnyékosabb oldaláról mesél nekünk. Kiment szerencsét próbálni a lehetőségek országába, s most arról beszél, amit át- és túlélt.

Sokan még mindig abban a tévhitben élnek, hogy az Egyesült  Államokban kolbászból van a kerítés. Török Zoltán, Golyó legújabb interjúalanya azonban most négy év tapasztalatát osztja meg velünk, és elmeséli, milyen is valójában az amerikai álom…

8

Beszéljünk először arról, hogy mit csináltál itthon, mielőtt fogtad a batyut meg a kemencés pogit, és nekivágtál a nagy kalandnak!

TZ: Itthon kidobóként is dolgoztam, de vízvezeték szerelő vállalkozásunk is volt. Építőiparban is melóztam, szóval próbáltam megélni valahogy. Svédországban is megfordultam, mielőtt kijöttem ide Amerikába .

Ott mit csináltál?

TZ: Alpintechnikával tetőket tartottam rendben, jégtelenítettem, ilyesmi. De új voltam ott, aztán nem mindig volt meló sem, és télen elég szar a magasban lógni egy kötélen…

Akkor te is foglalkoztál mindennel, csak hogy meg tudj élni… Honnan jött az ötlet, hogy kimész Amerikába szerencsét próbálni?

TZ: Nevelőapám kint élt az új feleségével, és hívott, hogy ha van kedvem,, menjek ki szerencsét próbálni. Tudta, hogy keményen sportolok (crossfit), és látta, hogy kint ezt marhára elismerik mind erkölcsileg, mind anyagilag is. Gondolta beinvesztál ebbe a dologba és mindenki jól jár. Így is lett. Először hazajöttem, elintéztem itthon a dolgaim, aztán összepakoltam és kimentem. Kezdődött az Amerikai álom… 

Leszálltunk a reptéren, azt sem tudtam, hol vagyok. Azt gondoltam, hogy láttam már nagy épületeket, de tévedtem. Nem akartam hinni a szememnek! Megvan a parlament ugye? Na, azt rakd egymásra párszor, és akkor elképzelheted, milyen különbség van. 

Hol laktál kint?

TZ: Nevelőapámnál laktam Brooklynban, négy hónapig… Ez az időszak nagyon laza volt, mivel azt csinálhattam, amit szeretek. Edzettem, kajáltam, vásárolgattam, meg ugye turistáskodtam…

Milyen volt Brooklynban lemenni egy edzőterembe? Úgy kell elképzelni, mint a filmekben? Lemész és 30 kigyúrt fekete méreget egy vasszagú edzőteremben?

TZ: Nem, egyáltalán  nem így van, ez csak egy sztereotípia. Én direkt egy konkrét terembe mentem le, mivel itthon a YouTube-on néztem egy fickónak az edzését, aki már 74 éves. Az övé volt a terem. Csodáltam, hogy ennyi idősen mikre képes, és úgy döntöttem megkeresem. A példaképem volt. Aztán miután találkoztunk elkezdtünk edzeni, összebarátkoztunk. Negyed órára lakott tőlünk, jó barátok lettünk.

2

Beszéltél angolul, mikor kimentél?

TZ: Úgy jöttem ide, hogy a yes meg no kimerítette a tudásomat. Most már 4 éve, hogy kint vagyok. Nem mondom, hogy perfekt vagyok, de elbeszélgetek bárkivel, megértek mindent. Mikor idejöttem csak amerikaiakkal találkoztam, úgyhogy kénytelen voltam figyelni és tanulni. Velük edzettem és tanultam. Mások, akik kijönnek ide, általában dolgozni jönnek, meg magyarokkal vannak, szóval nem annyira életbevágó megtanulniuk a nyelvet. Persze valamennyi ragad azért az emberre, de ha magyarok vesznek körül, akkor ráérsz tanulni. Én nem értem rá.

Miért csak 4 hónapig volt lehetőséged?

TZ: Egy idő után kijöttek a problémák. Az új felesége rágta nagybátyám fülét, hogy minek vagyok ott, miért segít nekem… Több ezer dollárba benne voltam, és a pénzkérdés veszekedést szült. Úgy voltam vele, hogy ha már itt vagyok, én nem megyek haza. Voltak komoly nehézségek, mikor azt mondta 4 hónap után, hogy ennyi volt, itt nem maradhatsz. Szarban voltam. Adott 50 dollár kesst és tipli. Volt egy magyar srác, akivel véletlenül találkoztam egy edzőteremben, ő bérelt egy szobát. Oda jártam fel aludni. Mikor elaludt a tulaj felmentem, mire felébredt addigra már le is léptem. Kiültem a metrómegállóba, 8-ra elmentem edzeni és ott tudtam fürdeni. Ott voltam egész nap, akkor kezdődött el az igazi Amerika…

Már 6 hónapja voltam kint, az edzőteremben takarítottam, ahol edzettem is, csak hogy edzeni tudjak és legyen egy kis kajám. Ha vettem mondjuk egy doboz epret, akkor tudtam, hogy abból legfeljebb három szemet ehetek egy nap, mert be kellett osztanom. Édesanyám az utolsóját is kiküldte nekem, hogy éhen ne haljak. Ami nagy áttörés volt, az az, mikor egy barátom felhívott, és kérdezte, hogy megy a sorom kint. Mondtam, hogy túlélek, de nem túl rózsás a helyzet. Azt mondta van kint egy barátja. Mondtam, hogy oké, de Amerika egy icipicit nagyobb, mint Magyarország (nevet). De ő csak azt mondta, hívjam fel a srácot, és segíteni fog…

Hogy hívták?

TZ: Az nem olyan fontos, mivel neki el kellett otthonról jönnie… Annyit mondott, hogy mivel a barátjának a barátja vagyok, nem is érdekli több. Adott egy lakáskulcsot. Azzal bármikor bemehettem aludni és lakni egy pecóba, amíg talpra  nem álltam. Kaja is mindig van a hűtőben…

Közben magas épületeken ablakot tisztítottam, hegesztettem, de úgy, hogy előtte életemben nem csináltam ilyet. Mondjuk ez hamar ki is derült, mindent szétégettem (nevet). Futárkodtam, zsinagógát takarítottam, stb. Utána elkezdtem dolgozni egy magyar fickónál, egy építőipari cégnél. Ha magyarral találkozol itt kint, nem is az az első kérdés, hogy hogy vagy, hanem hogy mennyit keresel és tudsz-e melót. Nem azt mondom, hogy mindenki ilyen, de sajnos a túlnyomó többség igen. Van Brooklynban egy zsidónegyed. Ott van a legtöbb magyar, ott a legkönnyebb munkát kapni. A zsidóknak dolgoznak olcsón. Egy magyar a magyarnak úgy tud munkát, hogy itt egy telefonszám, 500 dollárért neked adom…

Dolgoztam lengyeleknél, románoknál. Náluk például kétszer annyit kerestem ugyanazzal a munkával, mint egy honfitársamnál. A legrosszabb dolog, mikor kijössz, ha egy magyarra vagy utalva. Ezért kell egyből angolul tanulni. Ha nem beszéled a nyelvet, beszorulsz egy zárt körbe. Persze ez jó, árulgathatod a kókuszgolyót…

7

Gettóban voltál vagy laktál esetleg?

TZ: Bronxban laktam majdnem egy évig. Igazából az igazi gettó South Bronx, az elég kemény. Én fent laktam egészen a tetején. Közel hozzá, de mégsem túl közel… Harlem például full fekete. Régen bejártam az egészet, mert kíváncsi voltam mindenre, meg sokat is fotózok. Amit mondanak, hogy ilyen-olyan veszélyes nem igaz. Persze nem biztos, hogy a legjobb megoldás péntek este oda menni… Megkapják a segélyt és már mennek is a Liquor Storeba berúgni. Szól a rap zene, menőznek a kocsiknál, ez nem annyira biztonságos, de amúgy semmi gond nincs velük, sosem kerültem bajba.

Négy év után most mit csinálsz kint?

TZ: Egy olasz étteremben dolgozom, mint felszolgáló, hétvégén pedig egy bárban nyomom.

Nem kidobóskodsz?

TZ: Nem. Azt itt úgy képzeld el, hogy minimum 190 centi magasnak  és 110 kilónak kell lenned, ráadásul előszeretettel alkalmaznak volt rendőröket, katonákat. De itt a rendőrökről alkotott véleményed is megváltozik. Nagyon normálisak és közvetlenek, nem játsszák a Chuck Norrist.

4

Pedig erről szólnak most a hírek, hogy lelövik a feketéket…

TZ: Szerinted így van? Bemennek mondjuk egy épületbe, ahol van 500 fekete a rendőrökre kihegyezve… Szerinted a rendőrnek könnyű dolga van átgondolni, hogy az egyik vajon a pénztárcájáért nyúl-e? 

Nem emberekre mennek ki vadászni, de bármi megtörténhet. Ki lázad? A feketék. Pedig ugyanaz a lakás nekem 3000 dollár, neki meg 400. Van számlájuk, kapnak havonta 500 dollárt, hogy legyen valami pénzük.

De miért kap ennyit?

TZ: Mert fekete. Mikor kijön az új Air Jordan nem látsz mást a Foot Locker előtt, csak egy hosszú sort, amiben mindenki fekete. Az egyik barátom general manager egy étteremben. Ő mesélte, hogy bement egy csaj a legújabb Range Roverrel és 3000 dollár készpénzzel, aztán betelefonált, hogy nem tud menni dolgozni, mert beteg. Közben meg felrakott egy képet Las Vegasból egy Mayweather gáláról az Instagramra…

5

Most kivel laksz ?

TZ: Igazából házmester vagyok ott, ahol lakom. Úgy hívják “Super.” Most röhögni fogsz, de ez egy nagyon komoly munkának számít itt.

Mint itthon a gondnok, nem?

TZ: Hát igen, de gondolom otthon a gondnok nem jár 500-as mercivel (nevet).

Vannak komoly buildingek, lakóközösségek, ahol van egy super. Neki vannak alkalmazottjai, pl. vízvezeték szerelő, asztalos, villanyszerelő, stb. Neki mindenhez kell értenie. Ezermester, de az átlagon felül is keresnek. Én csak egy pár lakásos társasházban vagyok super, csak kicsiben csinálom. De vannak nagyon komoly, gazdag superek. Attól függ, hány buildinget képvisel, meg persze hogy milyeneket. Én csak kicsit, plusz az étterem, plusz a bar. Mellette edzek és iskolába is járok. Személyi edző szeretnék lenni. New Yorkban lakásra fizetsz ki sokat, a többi már nem vészes.

Csajokkal mi a helyzet?

TZ: Nagyon jó csajok vannak! Volt már puerto ricoi csajom, spanyol is, de fekete sajnos még nem. Nagyon sok náció keveredik, gyönyörűek a lányok!

Van Brooklynak olyan része ahol nem voltál ?

TZ: Igen, Brownsville. Azt a mai napig legendák övezik. A legkeményebb része Brooklynnak, a rendőrök is csak csőre töltött shotgunnal mennek oda. Van egy haverom, akivel meg akartam nézni. Felvettem a Mike Tysonos pólóm, mert ő ott született. De végül lemondta. Átgondolta, és nem akarta, hogy miattam, a fehér gyerek miatt mindkettőnket kinyírják. A mai napig a bandák tartják a kezükben azt a részt.

Nem jössz többet haza?

TZ: De, majd hazanézek valamikor, viszont itt akarok maradni. Van egy amerikai  lány, aki jó barátom és segít, hogy maradhassak. Elveszem feleségül, és így rendben lesznek a papírok. 

Mit üzennél azoknak, akik szeretnének Amerikában szerencsét próbálni?

TZ: Vágjanak neki, ha van bennük kitartás. Angolul már most kezdjenek el tanulni. Két év kell, hogy stabilizálódjál itt. Nagyon nagy szerencse kell ahhoz, hogy azonnal betaláljál valamivel. Amit otthon csináltál, azt nem biztos, hogy itt is tudod majd, bármi is legyen az.

Én azt mondom, hogy ez a város az  ördög városa. Az idő úgy elmegy, hogy nem veszed észre. Menned kell a dolgaid után, nincs időd lazítani. Akik itt nőnek fel, azok elvágyódnak innen. Nem egy barátságos város. Én sem biztos, hogy New Yorkban maradok. Szeretnék előbb-utóbb Floridába költözni, az nyugisabb. Szerencsére vannak barátaim, egy gyerekkori cimborám is itt él. 

Ha szerencsém lesz valóra válhat az amerikai álom!

karikatura

Golyó további interjúit EZEN A LINKEN tudjátok elérni

Hozzászólások