Kell az ölelésed

Szoríts magadhoz!

2015/08/11

Átjárja egész testemet egy finom, jóleső melegség, egy bizsergető érzés, egy zavarba ejtően nyílt pillanat. Gondolkozz, mikor öleltél utoljára úgy igazán? Mikor volt az, hogy az ölelésed szét akart szakítani, magadba akart olvasztani egy másik emberi lényt? Egy jobbat, nagyobbat, hatalmasabbat, mint te vagy! Nem testileg, lelkileg. Mert nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy fa legyél egy szélviharban.

Néha van úgy, hogy nem kellenek üres szavak, nincs szükségem bátorító igazmondásokra, pozitív gondolatokra, helyzetelemzésekre, más látásmódra. Egyszerűen annyi kell, hogy két kar átfonjon, magába zárjon és egy pillanatra ott tartson.

ölelés (5)

Az ölelés az egyik legszebb, legmélyebb kifejezése annak, amit érzel. Én pedig tudni akarom. Vannak a szeretet kinyilvánításának olyan módjai, amelyek különleges belső tartalommal bírnak. Számomra ilyen még a homlokpuszi. De nem hagyom ám bárkinek, ha kell erőből rántom el a fejemet. Csak olyantól fogadom el, akinél érzem az őszinte törődést és ragaszkodást. A gondoskodást. Nekem ez fontos. Hiszen a testem a lelkem otthona, és ha kell, akkor ezen keresztül képes belépni valaki abba a szentélybe, ahova én engedem. Egy ölelés akkor igazi és valódi, ha képes olyanná válni, hogy azt érzed, meztelenre vetkőztél, pedig nyakig fel vagy öltözve. Mert egészen máshol, máshogy kell megmutatnod magad csupasz valódban.

ölelés

Kell az ölelésed. Szemtől szembe, szív a szívnek. Most csak arra vágyom, hogy legyél itt velem, csendben, szoríts magadhoz. Az ölelésedből merítenék egy kis energiát. Szeretetet. Megállom minden nap a helyemet, megyek az utamon, teszem a dolgom. Erős vagyok, küzdök, ha kell, kiállok az igazamért, megvívom a csatáimat, háborúba megyek és a testemet áldozom ennek a harcnak az oltárán. De néha meg kell állni. Hagyni kell, hogy valaki a karjába zárjon és beengedni ebbe a belső térbe. Erre nekem is szükségem van. Mert kell az, hogy érezzem, fontos vagyok. Hogy jó ez a hely.

Mindannyiunk életében van az a pont, amikor kell egy kis löket. Lehetsz te a nagydarab izomember, hatalmas egóval, lehetsz ne bánts virág, félénk, visszahúzódó, lehetsz te a legnárcisztikusabb, akit csak ismerek, lehetsz az, akit mindig csak mosolyogni látok, vagy az, aki üvegfallal védi saját magát. Az ölelés kell, mert csak így maradhatunk életben.

ölelés (4)

Kérlek szoríts magadhoz. Hagyd, hogy elvesszek benne, hogy megpihenjek, hogy odabújjak. Engedd, hogy egy pillanatra minden kétségem, félelmem, agresszióm, zabolázatlanságom megszűnjön létezni. Hagyd, hogy elgyengüljek, és tarts velem te is. Csak legyél ott, abban a pillanatban, abban az érintésben, abban a szorításban. Adj nekem erőt, hitet, lendületet, hogy én is adhassak. Vedd el, amennyire szükséged van, mert én is magamba szippantom majd. Olyat akarok, mint amilyen az utolsó lenne, ha örökre el kéne válnunk. Tedd bele minden szereteted, minden akarásod, minden férfiasságodat. Felejtsd el, hogy mi a látszat, hogy mit kell mutatnod magadból, hogy nem lehetsz gyenge, ó dehogynem. Nyugodtan lehetsz az, ha kell, az én karjaimban.

Ígérem, nem árulom el senkinek. Legyen ez a mi titkunk. A mi szövetségünk, egyetlen pillanatra.

Hozzászólások