”Az erotika minden ember életének a része, tehát mindenki vevő rá…”

Interjú Lakatos Leventével

2016/05/23

Volt már modell, műsorvezető, most pedig egy generáció legnépszerűbb írója. Ő Lakatos Levente, akivel Bárdos Viktória készített interjút.

FB_IMG_1464024118067

Miért pont az írás? Foglalkozol esetleg más művészeti ágazattal is?

Színésznek készültem, aztán mikor sikerült bekerülnöm az ország legjobb drámatagozatos középiskolájába, rájöttem, nem nekem való a színpad. Az írás kezdetben újságírásként jelent meg az életemben, elég hosszan dolgoztam a szórakoztató médiában. Könyveket is pubikáló riporterré, a fiatal Havas Henrikké akartam válni. Csak jóval később, valamiféle izgalmas kikacsintásként érkezett az életembe a regényírás, de hát a nagy szerelmek gyakran kalandként érkeznek az ember életébe… Azóta házasság lett belőle. (nevet)

Nem gondolod ezt nehéz témának? Erotikus könyvek Magyarországon, nem is tudom… Mennyire helytállóak?

Tisztázzunk valamit! (nevet) Nekem egészen A tiltás gyönyöréig nem volt erotikus regényem. Azt is azért kezdtem el írni, hogy valamiféle görbe tükröt állítsak a műfaj, illetve azok elé, akik skatulyába húztak – anélkül, hogy oda tartoznék. A Dr. Lengyel sorozat krimi zsáner, a meghasadt elmék mögött gyakran szexuális frusztrációk állnak, ezekről szólnak azok a regények. A Barbibébi egy modern tiniregényként született, a Szeress jobban! pedig New Adult műfajú. Való igaz, minden kötetnek része a szexualitás, de nincs belőle több annál, mint amennyit a történet felvesz. Olvastam egy-két erotikus regényt, azokban a szerzők gyakorlatilag pornófilmek cselekményét írják le. Esetemben még A tiltás gyönyörében sincsen ennyi szexjelenet. Talán éppen ezért is írják számtalan kritikában, hogy a Szigor sorozat sem igazán erotikus műfaj.

A kérdésedre visszatérve, azt gondolom, hogy a szexről a Föld minden egyes zugában beszélni kell, ez nálunk sincsen másképpen.

Te magad is olvasol könyveket ilyen témában? Van kedvenc íród?

Olvastam egy-két erotikus regényt, őszintén szólva leginkább azért, hogy hüledezhessek. Ebből adódóan kedvenc szerzőm sincs a műfajon belül. Engem tényleg nem maga a szexjelenet érdekel, hanem az, ami előtte és utána történik a karakterekkel. A szex valaminek a következménye és másvalaminek az okozója. Ezeket az emberi reakciókat keresem, hiszen ezek tehetik izgalmassá a művet.

Rengetegen kérdezik, hogy valóságon alapszik-e, vagy csak fikció a könyv története?

Ha rengetegen kérdezik, akkor baj van… (nevet) Én regényíró vagyok, nem dolgozom valós eseményekkel, vagy karakterekkel. Persze a környezetem, vagy éppen a saját életem hatással van az írásomra, de egy az egyben soha nem emelek át történeteket. Jó példa erre a Bomlás című regényem, amit egy néhai párkapcsolatom ihletett, de bőven csavartam, színeztem és alakítottam a sztorin, amire az nyomtatásba került.

Szerinted az ágyban hol a határ? Minden csak bizalom kérdése?

Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy hol a saját határa és azt esetleg mikor és meddig tágítja. Azon, ami nekem esetleg belefér, más talán megrökönyödik. És ez így van jó, nem vagyunk egyformák.

Sok negatív kritikát kapsz?

Sokat nem. Kapok kritikát, de ez így van rendjén. A kritika és a kritizálás között viszont nagy a különbség. Azzal, ha valaki bekommenteli, hogy “szar vagy”, nem tudok és már nem is akarok mit kezdeni. Üvöltse bele a nagyvilágba, aztán legyen tőle boldog, megkönnyebbült. A kibontott kritikának viszont örülök, hiszen azokból tanulhat az ember, én pedig folyamatos önfejlesztésben vagyok.

FB_IMG_1464024070176

A könyveidben lehet valamelyik részben rád ismerni?

Lehet. Szigor karaktere sok mindenben hasonlít rám, egyszerűbb volt egy már meglévő férfikarakterből főszereplőt alakítani, mint kitalálni egy újat… (nevet) És azt hiszem, Igor úgy lehet igazán következetes, ha nagyrészt a saját értékrendemmel ruházom fel.

Miért ilyen témában kezdtél írni?

Én az életről írok. Olyan sztorikat írok meg, amiket én is szívesen olvasnék, vagy néznék például tévésorozat formájában. Amint mondtam, nem erotikus regényeket írok, hanem olyan regényeket vetek papírra, amelyekben van egy csipetnyi erotika. Ha nagyon zsánerbe kell tuszkolni a munkásságomat, akkor van krimi sorozatom és akadnak romantikus írásaim, de ez sem fedi teljesen a valóságot. Nekem az a legjobb, ha azt mondja az olvasó, hogy “ez olyan lakatosleventés”. (nevet)

Szerinted Magyarország mennyire vevő az erotikára és a melegekre?

Az erotika minden ember életének a része, tehát mindenki vevő rá, az más kérdés, hogy az emberek mennyire prűdek. A homoszexualitás kérdését is a prüdéria korlátozza, de nem gondolom, hogy ez baj volna. És véleményem szerint a melegek elfogadása hosszas integrációval, nem pedig felvonulásokkal segíthető elő…

Egy könyv megírása közben milyen csalódások érnek -persze ha érnek-, és miként befolyásolnak  téged az írásban?

Örülnék, ha előre láthatnám a csalódásaimat, mert ha el nem is kerülném őket, legalább felkészülnék rájuk… (nevet) Őszintén szólva én nem szedem zsigereire az írási folyamatomat. Nem is gondolkozom ilyesmi kérdéseken. Leginkább azért nem, mert rendkívül változékony vagyok. Az első két könyvnél még azt hittem, hogy vannak írási szokásaim, de a hatodiknál már egyértelműen kiderült, nincsenek. Minden könyv másképp születik. De ha van egy sztori-, illetve karakterívem, még akkor sem tuszkolok a szövegbe a csalódásaimból levont következtetéseket, ha azt nagyon világmegváltónak gondolom. A karaktereket tisztelni kell, azok maguktól élnek, én csak papírra vetem azt, ami történik velük. (nevet)

Hogy kezdődik nálad egy könyv írása? Mi előzi meg azt, hogy te akkor neki ülsz írni?

Tudom, hogy miről akarok írni, meg van a karakterkészlet nagy része, és látom, nagyjából hová akarok kilyukadni. Ennyi bőven elég ahhoz, hogy dolgozni kezdjek egy regényen. Ha többet találnék ki az előkészületi fázisban, hamar elunnám a sztorit. Ha pedig én unom, azt hiszem, hogy az olvasó esetében sem lenne másképpen.

Végezetül: mik a napi motivációid? Elengedhetetlen része az életednek a visszacsatolás, hogy igen népszerű a könyv?

Nagyon jól esik, hogy sokan szeretik a regényeimet, és díjakat nyernek, de a legnagyobb motiváció mégis az, hogy szeretek írni. Egész egyszerűen kikívánkoznak a sztorik: motoszkálnak a fejemben, nem hagynak nyugodni. Ha valakinél ez nem így történik, nem biztos, hogy regényírásra született.

Bárdos Viktória interjúja

Hozzászólások