Mádai Vivien: „Feladom!”

Kiborult szülés után a fiatal anyuka

2014/12/05

Őszintén vallott az anyaságról a gyönyörű műsorvezető. Minden nehézséget megosztott Mádai Vivien, amivel az elmúlt három hónapban szembe kellett néznie.

Nem titkolja Mádai Vivien, hogy annyira nem bírta az anyasággal járó bonyodalmakat, hogy fel akart adni mindent. Kisfia majdnem három hónappal ezelőtt látta meg a napvilágot, de már a szülés sem ment könnyedén – már amennyire lehetséges lett volna. Óriási fájdalmak és 19 óra vajúdás után végül császármetszéssel hozta világra Zénót. Sajnos a szülés után is antibiotikumos kezelésre szorult, ezért nem szoptathatta a csöppséget, amikor pedig végre sor kerülhetett volna rá, a baba már nem volt befogadó.

zeno mar ket honapos

„Én akartam, Zénó kevésbé. Mikor a cicire raktam ordított, én meg sírtam. Adtam neki tápszert. Megfelelő ételeket eszem, a legjobb szoptatási tanácsadóktól kértem segítséget, türelmes vagyok, iszom az alkoholmentes sört, ami elősegíti a tejtermelést. Mégis anya helyett egy nyamvadt szilikon cumi lett a nyerő.

Mióta Zénó itt van velünk, fenekestül felfordult a világ. Piszok nehéz volt vele ez az elmúlt pár hét. Amikor anyuka ismerősökkel találkoztam és érdeklődtem, ők hogy vannak, mindenki mosolyogva mesélt arról minden milyen csodálatos… A pici átalussza az éjszakát, egésznap csak vigyorog, és úgy szopizik, mint senki. Az ötödik ilyen monológ után már kezdtem egyre inkább rosszul érezni magam, hogy a „hiba biztosan az én készülékemben van”. Hogy lehet, hogy csak engem gyötör az, hogy nincs időm fogat mosni, úszik a lakás, és a férjemmel is alig beszélek, mert vagy ő alszik el, vagy én? Életem legnagyobb kihívása, hogy jó anyuka legyek.

madaivivien3

Egy nap aztán végleg betelt nálam a pohár. Hulla voltam. Egy újabb pocakfájós sírógörcs közepén a pohár is kiesett a kezemből, és már tényleg egy hajszál választott el attól, hogy azt mondjam: Kész! Én feladom! Persze azonnal észhez tértem, hordozókendőbe tettem a babát, és elindultunk sétálni, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejem. Zénó sírva, én pedig a könnyeimet törölgetve baktattunk utcáról utcára. Az egyik kapuhoz érve egy bácsi egyszer csak rám mosolygott, és átnyújtott egy szál bimbós rózsát. Hüppögve köszöntem meg, de akkor még nem sejtettem, hogy ez a szál virág lényegében megváltoztatja az egész anyasághoz való hozzáállásomat. Hazavittem, vázába tettem és türelmesen figyeltem. Gyönyörűen kivirágzott. Csak néztem, és egyszer csak leesett a tantusz. Türelem. Ez a kulcsa mindennek. Már tudom, hogy mindenkinek nehéz, még ha nem is mondják ki. És nem kell szégyenkezni, ha néha sírunk vagy eszünkbe jut, hogy milyen jó is volt, amikor csak úgy elugrottunk moziba. Néha fáj mindenünk, néha a hátunk közepére sem kívánjuk az éjjeli etetést, de ettől nem vagyunk sem kevesebbek, sem rosszabb anyák. Mióta így érzek, azóta Zénó kevesebbet sír. És abban is hiszek, hogy a Jó Isten nem véletlenül mutatott utat nekünk azon a délután.” – nyilatkozta a Kiskegyednek Mádai Vivien.

Hozzászólások