Megjelent a “Bajorimi, a kicsihuszár” című könyv

Ruttka Ildikó csodás emlékkönyvvé dolgozta át Bajor Imre korábbi önéletrajzi kötetét

2014/11/26

Az először 2001-ben megjelent A Bajorimi című életrajzi kötet átdolgozott kiadása mostanra emlékkönyvvé nőtte ki magát.

A szerző az elmúlt 13 év meghatározó eseményeivel egészítette ki a zseniális tehetségű, nemrégiben sajnálatosan korán elhunyt művész korábban  megjelent életrajzát.

„Az első könyv írása idején a dunakeszi házhoz jártam ki hetente egy-két alkalommal, ott beszélgettünk Imrével: ezekből a délutáni, több órás beszélgetésekből születtek aztán a fejezetek a kötetbe. A közös munka minden perce élményt jelentett, hiszen Bajor Imre egy végtelenül jó kedélyű ember volt, akiben annyi pozitív energia és humor lakozott, mint senki másban. A sztorikkal teli könyv Imre egész életét végigkíséri, megismerhetjük belőle közelről a családját, a szeretteit és azt a nagyszerű karriert, amelyet a magáénak mondhatott. 2001 óta többször eszembe jutott, milyen jó lett volna ismét a közreműködésével folytatni a történetet. Aztán az idő csak egyre telt, végül pedig a Sors másként döntött. Íróként úgy éreztem, tartoztam Bajor Imre nagyságának, emlékének, egész munkásságának azzal, hogy lezárom a róla szóló, hajdan megkezdett életrajzi könyvet” – vallotta Ruttka Ildikó, a Bajorimi, a Kicsihuszár címmel ismét megjelent, immáron kibővített kötet szerzője.

208

A könyv ismertetőjében a következőket olvashatjuk a zseniális művészről:

Bajor Imre, a Kicsihuszár születésétől fogva játszott, mókázott, nevettetett, szórakoztatott, ameddig csak bírta erővel: megajándékozott minket a nevetés, az öröm, a búfelejtés csodájával. Sosem lehetünk neki eléggé hálásak ezért. A Bajorimi című életrajzi kötet 2001 áprilisában jelent meg. Az utánnyomás a boltba kerülhetett volna Bajor Imre 80-ik, vagy 90-ik születésnapja alkalmából, esetleg a kerek 100-on, de az Élet másként hozta: 2014.augusztus 6-a óta már az Égi Kávéházban szórja fanyar humorú, csípős, ám mindig találó poénjait a régi és nem annyira régi művészkollégáknak. És még csak 57 éves volt…
Az elmúlt tizenhárom évben sok minden jó és rossz történt vele, körülötte és a szeretteivel. A legmeghatározóbb azonban mégiscsak az lett, hogy Imi elment. Örökre. Így született újjá és egészült ki fontos történésekkel a róla szóló könyv, amely emlékkönyvként mindörökre megmarad nekünk. Ahogyan Bajor Imre is az emlékezetünkben, a szívünkben, a lelkünk jobbik felében.”

Hozzászólások