Megrázó vallomás! Egy 21 éves lány harca az alkohol és az erőszak ellen

Nikkole mára boldog kétgyerekes anyuka. De nem mindig volt ez így...

2015/11/03

Napjainkban lassan több szomorú életpályáról olvashatunk, mint boldogról, sikeresről. Egyre többször hallhatjuk, hogy embereket tönkre tett az ital vagy a drogok. Nikkole Paulun azonban nem mindennapi erővel és akarattal küzdött meg a nyomorral, és mászott ki a gödörből, honnan csak kevesen képesek. Saját igaz történetéről egy közösségi oldalon tett vallomást.

“Napra pontosan egy éve tudtam meg, hogy terhes vagyok. Napra pontosan egy éve szívtam el az utolsó szál cigarettámat. Napra pontosan egy éve letettem az alkoholt. Napra pontosan egy éve teljesen megváltozott az életem, és egy jobb irányba, habár azt hittem, rosszabbra fordul. Rengeteg ember néz rám mostanában, és mondja, hogy remek, céltudatos anya vagyok. Mára már ezzel egyet is értek, de ez a két tulajdonság nem mindig volt rám jellemző. 15 évesen lettem terhes a fiammal. Soha nem buliztam, nem ittam, nem szöktem meg otthonról, a egyetlen “rossz”, amit tettem, a szex volt. De folytattam az iskolát, megszültem a gyermekem, és a legjobb anya voltam, aki 16 évesen lehettem. A szülés után egy héttel visszamentem az iskolába, továbbra is jó jegyeim voltak, visszatértem a pompomlány csapatba is, és neveltem a fiamat. Aztán azt vettem észre, hogy az összes társam kijárt a hétvégén, ittak, és szórakoztak, legalábbis én így láttam. Ekkor 17 voltam, a fiam picivel több mint egy. Anyukám mindig szigorú volt, de végül megkérdeztem, elmehetek-e egy buliba. Megdöbbentem, mikor igent mondott. Elmentem, ittam, és imádtam. Jó érzés volt azt tenni, amit normálisnak gondoltam. Jó érzés volt társaságba járni és kimozdulni a házból. 18-19 éves koromra már minden hétvégén kijártam, sőt még Floridába is elutaztam egy hétre a tavaszi szünetben. Ahogy az alkohollal és a barátaimmal egyre többet, a fiammal egyre kevesebb időt töltöttem. Annyira magamra koncentráltam, és hogy megtaláljam, mit akarok, hogy elhanyagoltam a fiam és a kapcsolatunk. Húsz lettem, és megismertem a lányom apját. Amikor találkoztunk, egyből bevallotta, hogy alkoholista. Összeillettünk, annak ellenére, hogy talán az egyik legrosszabb ember lehetett a számomra.”

nikkole paulun
Fotó: facebook

“Minden nap inni, hajnal ötig fent maradni, aztán egész nap aludni. Napokig nem láttam a fiamat, de nem is gondoltam rá. Annyira elvesztem ebben az “életben”, hogy már magam sem tudtam, ki vagyok, már nem ismertem fel a lányt a tükörben. Sz*rba se vettem magam, és hagytam, hogy a barátom is így bánhasson velem. Nem szerettem magam, így hát mást sem tudtam szeretni. Nem volt kapcsolatom a családommal, és a barátaimmal is alig beszéltem. 2014. október 31-én annyira összevesztünk, hogy a barátom a falhoz vágott, és elájultam. Tudtam, ezt így nem bírom tovább. Aznap este inni mentem, hogy enyhítsek egy olyan fájdalmon, amit már nem is éreztem igazán. Az italoktól azonban rosszul lettem, mivel bár nem tudtam, de terhes voltam. Másnap reggel, mikor felkeltem, még mindig rosszul voltam, és nem értettem, két röviditaltól miért vagyok ennyire másnapos. Eszembe ötlött a terhesség, de nem foglalkoztam vele komolyabban. Aztán a nap előrehaladtával egyre gyakrabban és gyakrabban jutott eszembe, és végül vettem egy tesztet, hogy meggyőződhessek róla, NEM VAGYOK TERHES, hiszen aznap este is inni készültem. Annyira közömbös voltam a teszttel, hogy nem is figyeltem rá igazán. A telefonommal szórakoztam, mikor láttam, hogy 2 CSÍK jelenik meg a teszten előttem. Mi. A. F*sz. Térdre estem, és zokogni kezdtem. Nem tudtam, mihez kezdjek, és őszintén reméltem, hogy csak hibás a teszt. Három teszttel és egy sürgősségis látogatással később végül kiderült, hogy valóban terhes vagyok. Azonnal magam mögött hagytam mindent. Elkezdtem egészségesen enni. Visszamentem az iskolába. Jobb munkát szereztem. Jobb helyre költöztem. A lehető legjobban távol maradtam az apjától. Az a nap megváltoztatta az életemet, és én örökké hálás leszek érte. Ma már édesanyám a legjobb barátom. Visszaszereztem az IGAZI barátaimat. Elkezdtem hinni Istenben. Tisztelem és SZERETEM magamat. Mióta terhes lettem Ellie-vel, nem telt el úgy nap, hogy ne találkoztam volna Lyle-al. Számomra a szórakoztató péntek este táncolás a konyhában a gyerekeimmel, miközben sütit sütünk, és versenyzünk, ki tudja a legjobban megnevettetni Ellie-t. Összebújni az ágyban a két gyönyörű gyerekemmel, és újra és újra megnézni a Space Jamet. Sokan kérdezik, Lyle miért nem változtatta meg annyira az életemet, mint Ellie? Megváltoztatta, anyává tett. De még nem tudtam, ki vagyok, nem tudtam, mit akarok, mert nagyon fiatal voltam, és nem sok tapasztalatom volt az életről. Mostanra befejeztem a “partiéletet”, és soha többé nem vágyom rá. Semmi sem jobb, mint a gyerekeim mellet felébredni, és semmi sem rosszabb, mint nélkülük, másnaposan. Ők az életem, és nagyon hálás vagyok MINDKETTŐJÜKÉRT. Követtem el hibákat, és nem vagyok tökéletes, de azt megígérhetem, hogy nem fogok egy napot sem a gyerekeim nélkül tölteni. Köszönöm, 2014. November elsejének, hogy jobbá, vagyis a LEGJOBBÁ tette az életemet. Köszönöm Istennek, és köszönöm a barátaimnak és a családtagjaimnak, akik kitartottak mellettem, és még akkor is itt voltak nekem, mikor nem érdemeltem meg. Egy évvel ezelőtt egy elveszett, rémült, gondatlan kislány voltam, de mára már egy erős, céltudatos, boldog NŐ és ANYA vagyok.”

Forrás: Facebook

Hozzászólások