Megszólaltak a 9/11 túlélői

Megrázó interjúk a terrortámadás túlélőivel

2016/09/12

Tegnap egy szörnyű tragédia napjára emlékezett a világ. 15 éve történt a szeptember 11.-i katasztrófa, most pedig megszólaltak a terrortámadás túlélői. 

Lehet, hogy épp az iskolában ültél, mikor 15 évvel ezelőtt, szeptember 11-én megtörtént a világot megrázó terrortámadás. Vagy nem is emlékszel rá, olyan pici voltál, de az is lehet, hogy elborzadva nézted a híreket. A tragédia túlélői a mai napig életük legborzasztóbb élményének tartja ezt a dátumot. 2977 ember vesztette életét és több, mint 6000 sebesült feküdt kórházban. A legtöbb ember a tornyok összeomlásának következtében hunyt el. Emellett sokan füstmérgezést kaptak, vagy kénytelenek voltak a mélybe vetni magukat, hiszen esélyük sem volt a túlélésre. Három ember 2001 óta most először beszél arról, mit is élt át a szörnyű pillanatokban.

 

Fred Eichler

Fred 54 éves volt a támadás évében. Szokásos módon 8:15-re ment dolgozni. Biztosítási ügynök volt a torony egy irodájában. 

” Először annyit láttunk, hogy egy repülőgép közeledik és nagyon alacsonyan száll, ekkor csak bámultunk ki az ablakon. Szép lassan kezdtük felfogni mi ez az egész. Megállt az idő. Mintha lelassítottak volna mindent. Azt mondják a gép 965 km/h-val közeledett felénk, mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Egyre csak közeledett a repülő, láttam minden egyes kis részét a gépnek. A pilótafülkébe is beláttam. Ezután megtörtént, amire vártunk: a gép elérte az épületet. Mi a 83. emeleten tartózkodtunk, a repülő pedig a 94-98. emeletbe szállt bele. Óriási füst keletkezett, vizes törülközőket tettünk az ajtókhoz, hogy minél kevesebb káros anyag jusson be az irodánkba. Ezt követően felhívtam a tűzoltókat, hogy bent ragadtunk az épületben. Ezután a családomat értesítettem, hogy túléltem a támadást, ne aggódjanak. Szerencsére senki sem esett pánikba, ám mikor a második gép is elérte a tornyot elképzelni sem tudtuk mi történt, azt hittük, leomlott felettünk pár emelet. A tűzoltók hamar kimenekítettek minket.”

Janice Brooks

A 42 éves hölgy a szokásos reggeli futása után dolgozni indult a déli toronyba. Az asztalánál dolgozott, mikor óriási robbanást hallott. Ekkor telefonáltak neki, hogy hagyja el az épületet. Janice felhívta a főnökét Robin Clarkot, hogy ő és a kollégái elhagyják a munkahelyüket, mert ezt az utasítást kapták. A főnök üvöltött beosztottjával, hogy azonnal tűnjenek el az irodából, ugyanis egy repülőgép szállt a toronyba. Amint elkezdett rohanni és kiért a vészkijáraton, jött a második gép. Janice a földre zuhant az ütközés erejétől. ” A földön feküdtem, mikor az ajtó túloldaláról egy vérfagyasztó sikolyt hallottam. Kinyitottuk az ajtót, hogy megnézzük mi történt és ekkor megláttunk egy nőt, akinek lógott a fél karja, egy férfit, akinek egy üvegdarab állt ki a mellkasából és egy nőt, akinek vér borította az arcát. Úgy éreztem magam, mintha egy horror filmben lettem volna. Rövid időn belül sikerült találnunk egy lépcsőt, amin lementünk és kiértünk az épületből. Ekkor láttuk meg mi is történt valójában.”

Lauren Manning

Lauren a tragédia napján fél órával később indult el otthonról, egy telefonhívásnak köszönhetően. Ez mentette meg az életét, ugyanis épp a 106. emeletre igyekezett munkába, ahol biztosan nem élte volna túl a támadást. Fájdalmát nehéz volt szavakba önteni. “Mikor beléptem az épületbe, épp akkor ütött ki a tűz. Mindenhol felcsaptak a lángok. Óriási lett a tömeg, nem kaptam levegőt. Szétnéztem és lángokba borított, földön fekvő embereket láttam, akik élve égnek el. Ekkor tört rám a felismerés, hogy velem is ugyanez történik. Elmondhatatlan fájdalmat éreztem, a halálért imádkoztam. Ekkor a fiam arca villant be, hogy nem hagyhatom magára. Nem töltöttünk még együtt elég időt, élnem kell. Erőt vettem magamon és kimásztam az épületből az utcára. Iszonyatos kínokat éltem át. Ekkor egy férfi, egy igazi hős, a zakójával folytotta el a lángokat. Mindenkin segített. Miközben feküdtem a földön és az életemért harcoltam, a toronyból embereket láttam, akik kiugrottak az ablakon. Örültem, hogy én egy új esélyt kaptam az élettől, hogy helyrehozzam a dolgaimat.” 

Hozzászólások