Miért szomorúak mindig a nők?

Egyre csak növekszik a depressziós nők száma

2016/10/11

” Mi a baj drágám? Semmi. ” Ugye ismerős ez a néhány szavas párbeszéd? A nők nagyon sokszor szomorúak. Mi lehet az oka? Egy remek tanulmány elárulja. 

Kezdjük egy állítással, amit már megemlítettünk az első bekezdésben is: a nők többször szomorúak, mint a férfiak. Ha Ti, kedves urak azt hiszitek, hogy ez az egész csak nyávogás, olvassátok el a következő cikket, amiben magyarázatot kaphattok a hölgyek néha indokolatlannak tűnő rosszkedvére. 

A legelső megdöbbentő adat, amit megtudtunk az az, hogy a világon minden 3. nő antidepresszánsokat szed. Ez az információ hivatalos, tehát nincs benne az a százalék, aki vény nélül szerzi be az adott gyógyszereket. Egy USA-ban elvégzett kutatás megállapította, hogy míg a férfiak 15%-a él ilyesfajta tablettákkal, addig a nők több, mint egynegyede áll hasonló kezelés alatt. Erre az emberek többsége rálegyintene és azt mondaná, hogy ez az általános rosszkedv miatt van és a nők hisztisebbek. Szerencsére egy spanyol női intézet tanulmányozta ezeket az eredményeket és több dologra jöttek rá. A nők kultúrális és lelki okokból nyitottabbak arra, hogy kibeszéljék magukból problémáikat és esetlegesen szakorvoshoz forduljanak, aki megadja nekik a megfelelő segítséget. Emiatt több női, mint férfi beteget diagnosztizálnak. 

Azonban ez még nem minden. Az ok, amiért a nőknél magasabb az ilyen orvosi diagnózis a nemek iránti elfogultság. Mivel a társadalmi sztereotípiákat a mai napig nem sikerült megdönteni, egy nőnek hamarabb írnak fel gyógyszert szorongásra, depresszióra, mint egy férfinak, ugyanis gyengébbnek tartják a hölgyeket érzelmi területen. Az, hogy a nőket könnyebben lelkileg sérültnek nyilvánítják egyáltalán nem újkeletű dolog. Régen is egyszerűen állapították meg róluk, hogy bolondok-e vagy sem. A meghatározás a következő volt: ha ellentmond a normáknak, indiszkrét vagy nem engedelmeskedik őrültnek kiáltották ki. 

Gondoltátok, hogy önmagában a “hisztéria” betegségnek számított? A 19. Században az ideges, unatkozó, ingerlékeny vagy nem házasságban élő nőket betegnek minősítették és “hisztis”-ként szállították kórházba. A kezelés pedig rém egyszerű volt: különböző vibrátorokkal stimulálták a nők alsó tájékát, hogy a felgyülemlett feszültség orgazmus formájában távozhasson. Nem véletlen, hogy mai napig léteznek erről szóló viccek, szólások. A 20. Század végére azonban rájöttek, hogy ez nem is egy létező betegség és igencsak könnyen kezelhető, otthoni környezetben is. 

Teresa Ordorika Sacristán szociológus a nemekkel kapcsolatosan szakosodott annak idején, így rengeteg tanulmányozta a női és a férfi szerepeket. Szerinte a legnagyobb probléma az, hogy a férfiak felé nincsen elvárás csupán a pénz megkeresése. Ezzel szemben egy nő legyen anya, feleség, aki napközben főz, mos, takarít, este szexis istennő, közben azért maradjon független, na de ne túlságosan, legyen egyszerre gyenge és erős, ajnározó és keménykezű. Emellett pedig a mai munkaerőpiacon már nőkre is szükség van de mégsem kapnak annyi elismerést, mint egy férfi. Ha karriert építesz ne szülj, ha szülsz ne építs karriert. Elvárások mindenhol. Egy erős társadalmi nézőpontváltáson kívül mi lehet a megoldás az elkövetkezendő évekre, hogy mi nők ne kergessük az őrületbe a férfiakat a hisztijeinkkel? Igaz-e az az állítás, hogy boldog feleség, boldog élet? 

Hozzászólások