Mit szégyellsz?

Ne takargasd magad

2015/10/02

Hozzám érsz, hozzád érek, kezem siklik a barázdákon, élvezem az ívet, figyelem a tested. Csak egyetlen dolgot ne kéne elszenvednem, azt a szorító furcsa kötést itt bent, amitől megfulladok. Mit szégyellsz a testeden?

Minden jól megy addig a pontig, amíg rajtam van a ruha. Élvezem a szexisségemet, hogy csábos vagyok, hogy csábítok és felizgatom azt a másik embert. Annyira, hogy le akarja tépni rólam a ruhát és alig várja, hogy együtt legyünk. Mindaddig, amíg a pamutpáncél mögött biztonságban tudom a testemet, védve vagyok, de amint egy darab lekerül és a bőrömet éri a levegő párás hűs permete, máris begubózok.

Vajon ő is látja, amit én? Mennyire lehet zavaró, hogy frusztrál a saját húsom, a bőr, ami elfedi a csontjaimon lévő réteget? És vajon mit szégyellsz magadon, kérdem én? Nem túl sok, nem is túl kevés. Azt hiszem éppen ideális. Mégis annyira sebezhetőnek és elveszettnek érzem magamat olyankor, hogy szeretnék inkább elbújni a világ elől. Képtelen vagyok vállalni magamat, pedig dolgozom érte, sőt vannak olyan pillanatok, amikor kifejezetten kívánatosnak találom. Talán a sok kritika, ami ért, olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy már észre sem veszem, amikor tudattalanul emelem a kezemet a melleim elé. Úgy kell kihámozni a szorításomból, de ezt is csak akkor sikerül, ha elég közel vagy hozzám, ha tudom, hogy ellátsz a vállam felett és nem fogsz a szemeddel rajtam végig pásztázni.

female figure, black-and-white photo

Mindezek ellenére én imádom élvezni a testedet. Az izmokat, a szép domborulatokat, a selymességét és még azt a kis finom hurkát is, ami a hasadon van. Nem zavar, hiszen emberi, esendő,ettől válsz te is nekem közelivé, ugyanolyanná, akárcsak én magam. De mégis, a saját testem képe nem tetszik, mintha a lelkemet csak foglyul ejtette volna és képtele azonosulni vele. Mint a víz felszínén az olaj. Ott van, benne, de mégis annyira külön. Így nehéz átadnom magamat az élvezetnek, mert attól félek, egyszer csak már te sem szereted velem együtt, neked sem fog örömet okozni, te sem kívánod meg.

Megnyugtat és ellazít az a gyengéd szeretet, amivel rám nézel, ami bizalmat ad és hitet, ami miatt sejteni vélem, hogy talán nem kéne ide ez a szégyen. Kell egy kis megerősítés, egy kívülről érkező bók, finomság, hogy képes legyek leküzdeni, leginkább saját magamat. Köszönöm, hogy megadod ezt nekem, hogy támogatsz, hogy velem vagy, hogy helyettem is imádod, ami mindig egy lépéssel közelebb visz engem is.

Hozzászólások