Németh Dorottya: ˝Elkezdtem magam szégyellni˝

A világbajnok vallomása testének drasztikus változásáról

2014/11/03

Németh Dorottya a MyBody szakmai vezetője és személyi edzője 3 évesen kezdte sport pályafutását, mára pedig kétszeres világbajnok, hatszoros magyar bajnok. Az RC News-nak őszintén mesélt életének egyik legnehezebb szakaszáról: volt egy átmeneti időszak, amikor lelki problémái miatt igencsak meghízott, de elhatározásának és kitartásának köszönhetően újra remek formába került Dóri.

Mi okozta korábbi hízásodat, amikor 30 kg-t szedtél fel magadra? Milyen lelki okai voltak?

Összetett volt ez a téma nálam. Egy időben történt minden: egyszerre hagytam abba a versenyzést, és végeztem a testnevelési egyetemen. Pont egy világbajnokságon voltam augusztusban kint Amerikában, amikor választás elé kerültem egyetem után, hogy vagy kiköltözök, és profi szinten űzöm ezt a sportágat tovább, vagy pedig itthon maradok és elkezdtem a karrieremet építeni. Én a második mellett döntöttem, és elkezdtem főállásban dolgozni. Ekkoriban ismertem meg a volt férjemet, aki nem ebből a sportvilágból jött, és ezzel párhuzamosan, ahogy elkezdtem dolgozni, nem tudtam mellette úgy edzeni, mint korábban. De nem is akartam. Teljes mértékben elhanyagoltam magam. Nagyon hamar – pláne úgy, hogy világbajnokság után voltam – feljött kb 15-20 kg pár hét leforgása alatt.

fotó

Amikor ezt egy versenyző meglátja (ez minden verseny után egy trauma), hogy ilyen gyorsan ilyen sok kiló feljön, akkor általában feladják, én is így tettem. Nem harcoltam érte, nem kezdtem el edzeni és diétázni, hanem inkább bánatevő lettem. Minél rosszabbul éreztem magam, annál többet ettem, amitől még rosszabbul éreztem magam – belekerültem egy körforgásba, aminek az lett a vége, hogy háromnegyed év alatt plusz 30kg-ig jutottam el.

Ebben az időszakban leginkább úgy gondolkoztam, hogy egyszer már voltam világbajnok, szép voltam, jó voltam, ügyes és eredményes, most el kell kezdenem építeni a karrierem, vagyis a versenyzőket felkészíteni. Azt éreztem, hogy talán most már nem az a fontos, hogy magammal foglalkozzam, hanem hogy ezt a tudást átadjam másnak. Kopott melegítőben jártam, egyáltalán nem sminkeltem, szégyelltem magam, nem szerettem tükörbe nézni. Abban az időben szinte egyetlen fénykép sem készült rólam. Még barátokkal sem álltam össze.

dori

Ez nagyjából egy évig tartott, amikor megkeresett Buranits Ildikó, a fitneszvilág madréja. Ő kezdett el engem unszolni, hogy 23 évesen még nagyon fiatal vagyok ahhoz, hogy abbahagyjam, inkább próbáljam ki magam egy másik világszövetségnél. Egyszer csak úgy döntöttem, hogy elegem van saját magam gyűlöléséből és nekivágtam. Végül 4 hónap alatt meg is szüntettem az akkori állapotot.

Hogyan tudtad magad lelkileg rávenni arra, hogy igenis változtass?

Bekerült egy fiú az életembe, aki nekem nagyon tetszett. Elkezdtem magam szégyellni, hogy úristen én mennyire csúnya, igénytelen és kövér vagyok. A szégyen volt az, ami kilendített az egészből. Ez olyan erőt adott, hogy egy csettintésre minden megváltozott.

Mit tanácsolsz azoknak az embereknek, akik hasonló cipőben járnak, mint korábban te is?

Elsősorban azt, hogy legyenek türelmesek, mert mindenki azonnal akarja a változást, és hajlamosak pár nap vagy pár hét után feladni, ha nem azt a változást látják, amit szeretnének. Az első lépés az, hogy türelmesen kell hozzáállni és fokozatosan kell elkezdeni. Azt, hogy hétfőn kezdem fotoszintetizáló diétával és rögtön két kört futok a Margit-szigeten, nem lehet tartani, mert ez egyenes út a jojóhoz.

Amikor kiéheztetjük a szervezetet és utána bezabálunk, az nem jó. Fokozatosan kell elkezdeni. Nyilván a három pizza és sajttorta után nem lehet rögtön csak párolt halat kell enni, hanem el kell kezdeni egészségesen főzni. Ugyanúgy lehet bolognait enni, csak diétás tésztával. Szép lassan, ahogy a szervezet alkalmazkodik, úgy kell nehezíteni az étrendet is. Egyre inkább növelni kell az edzések számát.

Az első két hét mindig nehéz, de ahogy látszik az eredmény, motivációt kap az, aki belekezd. Mindig az lebegett a szemem előtt, amikor a futópadon sprinteltem, vagy bármikor, amikor fel akartam volna adni, hogy látni akartam magam úgy, ahogy korábban. Elegem volt a szégyenérzetből. Hogy szeressen engem más, ha én saját magamat nem szeretem?!

Ahogy jön a fejlődés, ahogy látjuk magunkat, hogy van miért küzdeni és lesz eredménye, egyre könnyebb. Hinni kell még akkor is, amikor kilátástalan bármilyen élethelyzet. Küzdeni kell akkor is, ha úgy érezzük, hogy nincs miért és nincs eredménye. Én ezt tanultam a sporttól egész életemben. Igyekszem az életem minden területén ezt alkalmazni: türelmesnek lenni, hinni, csinálni keményen, aminek előbb-utóbb meglesz az eredménye.

fotó 1

Most, hogy újra világbajnok vagy, hogyan gondolsz vissza akkori önmagadra mit tanultál a korábbi mélypontból?

Valahol örülök, hogy ez megtörtént az életemben. Nem szégyellem azt, hogy 27 évesen elvált nő vagyok. Nem gondolok rossz szájízzel a volt férjemre, nem bánom, hogy hozzámentem és meghíztam, vagy, hogy kihagytam két évet a versenyzésből, mert sokkal erősebb ember lettem. A lehetetlen nem létezik – ezt én is megtanultam, hogy igazából minden saját magunkon, a saját akaraterőnkön múlik. Senki más ellenfelünk nincs az életben, csak a saját agyunk. Határainkat és korlátainkat legyőzni – ez a legnagyobb feladatunk.

Szoktál attól tartani – egyáltalán van arra esély – hogy visszajön az az állapot?

Nem hiszem, hogy visszajönne. Abbahagytam az aktív versenyzést májusban, ezért természetesen automatikusan elkezdett raktározni a szervezetem, mert teljesen kizsigereljük ilyenkor a versenydiétával. Ennyi idő alatt megtanultam, hogy a versenyforma csak egy illúzió, azt nem lehet fenntartani. Elfogadtam a testalkatomat, tudom, hogy minden nap nem tudnék úgy kinézni, csak akkor ha, állandóan párolt halon és uborkán élnek, de én nem szeretnék ilyen életet élni.

Életmódot váltottam. Megtanultam úgy élni, hogy tudom, hol van az a felső határ, amit még el tudok fogadni és jól érzem tőle magam.

Nem szeretem az olyan megírt diétákat, ahol grammra pontosan egy szabályrendszert követnek, mert senki sem tud így leélni egy életet. Mindig megpróbálom megtanítani nekik, hogy a saját életmódjukhoz alakítsák ki azt, amit szeretnek, és amit meg tudnak főzni, illetve amitől nem sokall be a szervezetük. Úgy gondolom, ez az egyetlen módja annak, hogy a jojót és az elhízást elkerüljük.

fotó 2

A mi edzőtermünkben, amit a párommal csinálunk közösen, csak személyedzések vannak. Ezt azért találtam ki, mert 16 éves korom óta folyamatosan konditermekben éltem és edzettem. Megtanultam a saját bőrömön is, hogy minden test más és más. Mindenkinek van egy testalkata, adottságai, hajlama a hízásra vagy könnyebben izmosodik. Emiatt minden ember mást igényel. Nincs két olyan ember, akinél ugyanaz a diéta vagy ugyanaz az edzésterv működne. Tényleg segíteni szeretnék az embereknek elérni a céljukat, és ennek én ezt a módját láttam.

Személyre szabott étrenddel és edzéstervvel dolgozunk. Ez egy kicsit privátabb, családiasabb hangulatú terem, ahol tényleg látványos eredményeket érünk el optimális terheléssel – mindenkivel másképp foglalkozunk.

Hozzászólások