Szavakba zárt szerelem

A vallomás legromantikusabb módja

2015/12/11

Talán még van rá remény, hogy higgyünk az igaz, őszinte szerelemben!

Valahol valami nagyon csúnyán megszakadt. Hajtjuk az egyéni sikereket, közben erősnek és határozottnak mutatjuk magunkat, de olyan hangzatos szavak mögé bújunk, mint “félni” és “megijedni”. Nem vállaljuk a kockázatot és a feladattal együtt járó megpróbáltatásokat, mert az túl nehéz. És kinek kell valami, ami nehéz? Nincsenek (normális) kapcsolataink, szerelem, mert az első adandó alkalommal könnyebb azt mondani, hogy túl nagyok az elvárások, minthogy inkább értékelni tudnánk azt, AKI velünk van. Egyszerűbb kidobni és néha még jól bele is rúgni, mint azt mondani, hogy itt vagyok, itt a vállam, támaszkodj rá, majd én segítek az úton egy kicsit. Furcsa azt látni, hogy míg valaki, aki nincs velünk a nap huszonnégy órájában jobban meglátja bennünk a szépet,  a jót, a szerethetőt, az igazán különlegeset és fontosat, mint az, akinek egyébként nagyon szeretnénk mindezt odaadni. Vágyunk a szeretetre és a törődésre, de képtelenek vagyunk adni. Szeretnénk, ha valaki meglátná bennünk a szépet, az értékelhetőt, az igazán különlegeset, csak míg odáig eljutunk, hogy mindezt megmutassuk magunkból, a másik már egy hirtelen jobbkanyarral más irányba tart. Mi meg ott maradunk árván és elveszetten, nem értjük az okokat, a miérteket, csak reményt vesztve bámulunk a jótékony sötétbe, ami a könnyeket fedi. 

Mégis, a nagy halom szomorú rengetegben néha napján az utunkba akad egy-két olyan történet, ami erőt ad a folytatáshoz. Ami bebizonyítja, hogy igenis létezhet olyan erős, szeretetteljes emberi kapcsolat, ami a másik megismerésén és tiszteletén alapszik. Azon, hogy képesek voltunk legyőzni saját magunkat miatta, hogy túl tudunk lépni a határainkon, hogy közös világot teremtsünk. A szerelem, de főleg talán a szeretet mámorító érzésén át.

Azt hiszem, ennek az amerikai lánynak megadatott, amire mindenki vágyik: elfogadták. A hibáival, a gyengeségeivel együtt, mert jóval több érték és jóság bújik meg benne. Ennek a párnak a története erőt adhat arra, hogy merjünk bízni.

Molly rengeteg csalódáson és nehézségen ment keresztül, aminek hatására zárkózott és depressziós lett. A férje, ahelyett, hogy hátat fordított volna neki, megkereste benne a legszebb tulajdonságokat, amiért szereti, és egy megható üzenetben tudatta vele, miért ő neki a legfontosabb ember a világon. Képes volt felül kerekedni azon, mit diktál az egyéni érdeke, és ehelyett inkább adott: törődést és odafigyelést. A hálószobájuk falára összeírta felesége szerethető tulajdonságait, és így várta haza. A megosztott kép azóta több mint ötszázezer emberhez jutott el, és hasított nagyon mélyen a szívekbe. Vagy azért, mert titkon mind erre vágyunk, vagy azért, mert jó látni, hogy létezik még ennyire tiszta érzelem.

uzenet
fotó: Imgur

A listán olyan dolgok szerepelnek, mint “Szeretem, hogy horkant, mikor nevet”, “Mindig sír, ha kisállatot lát”, “Minden nap megnevettet”, “Ő a világon a legcsodálatosabb ember”. Az egyik ilyen gondolat, ami mindent elmond, pedig így hangzik: “Észrevétlen vált fontosabbá, mint bárki, akit valaha boldoggá akartam tenni.”

Ha most benned is felébredt a vágy ezek után az érzések után, akkor csak remélni tudjuk, hogy holnap a te tükröd is ilyen szavakba öltözteti magát. Vagy, mert leírod valakinek, vagy mert neked írják.

Hozzászólások