Tényleg a Facebookon növünk fel?

Feltétlen kell nekünk ez az elképzelt világ?

2017/05/08

Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon normális-e az, hogy a Facebook ismerőseink szeme láttára élünk és növünk fel? Mert tény, hogy így van. 

Többször átfutott már az agyamon, hogy a mi generációnk valóban a Facebookon nő fel. A saját példámból kiindulva 2010-ben regisztráltam a közösségi oldalra, azóta pedig igen komoly változásokon estem át. Szerencsére tipikus esete vagyok annak, hogy a kor megszépít (bár lehet csak most, a 20-as éveimben gondolom így). Tehát a lényeg, hogy 7 éve több száz fotót, eseményt, bejegyzést osztottam meg az egyre gyarapodó ismerőseimmel, bemutatva ezzel nekik az életem egy darabját.

Ma egy kedves barátnőmmel való beszélgetés juttatta eszembe ezt a gondolatot, hogy egyes -igazából jelentéktelen- dolgokból mennyire látszik, hogy az internet és a közösségi oldalak nélkül már azt sem tudnánk mi történik körülöttünk. Szinte éppen csak leérettségiztem, már el is felejthetem, hogy május eleje az érettségi időszak, hiszen az egyetemen a csoporttársaim többnyire velem egy évben fejezték be a középiskolát, a nálam néhány évvel fiatalabbak száma pedig egyre csak csökken az ismerőseim körében. Rájöttünk, hogy ez a gimnazisták számára valóban megterhelő (minden irónia nélkül) időszak legközelebb akkor fog érdekelni minket, mikor a mi gyermekünk magolja majd a tételeket. Ha egy kicsit zavaros a gondolatmenet, megpróbálom tisztázni, hogy csupán arra akarok kilyukadni, hogy most még tele van a hírfolyamunk ballagó, érettségiző régről ismert emberekkel, pár év múlva ezt már el is felejthetjük. 

Azt, hogy a Facebookon növünk fel az is bizonyítja, hogy tulajdonképpen senkiről semmit nem tudok, ha nem osztja meg a közösségi oldalán. Múlt héten derült ki számomra, hogy egy régi barátnőm gyermekének már három olyan éjszakája volt mikor nem pisilt be, a volt osztálytársam férjhez megy, mert babát vár, sőt ha esetleg elfelejteném a párommal az évfordulónkat a kedves kis oldal erre is emlékeztet! 

A legnagyobb probléma, hogy az emberek ott élik az életüket, de nem a valós életüket. Egy elképzelt, naiv világot alkotnak ismerőseiknek, ahol boldogok a párjukkal, miközben lehet épp elhasználta a csomag 100-as zsepit, felteszi a cuki kisbabát, aki édesen mosolyog, de azt nem látjuk, mikor az anya torka szakadtából üvölt a kicsivel, hogy miért firkál a falra. Áhítattal nézhetjük a csinos 25 éves modell lányok milliós ruhatárát, kocsiját, egyéb luxus cikkeit, de nem látjuk a lelküket mikor ágyba bújnak a pénz forrásával. Feltétlen kell nekünk ez az elképzelt világ? 

Hozzászólások