Tényleg kellenek titkok egy párkapcsolatban?

Vajon mennyi hazugság fér bele egy kapcsolatba?

2017/05/12

Elfogadható egy párkapcsolatban ha a feleknek vannak titkaik? Jó vagy rossz ha elmondunk mindent az életünkről a szerelmünknek? 

A saját kapcsolatomból fakadóan is elgondolkoztam már azon, hogy vajon mi a jobb? Az ha vannak apró titkaim a párom előtt vagy ha mindent elmesélek neki, még azt is, hogy mit ebédeltem. Ő valószínűleg az első verziónak örülne jobban, hiszen a férfiak alapban kevesebbet beszélnek a napjukról, problémáikról vagy úgy bármiről. (Ez alól kivétel a foci, mert arról aztán órákig képesek dumálni.) Sok helyen hangoztatják, hogy attól mert egy párkapcsolatban előfordul néhány apró titok vagy füllentés még lehet jó és harmonikus. Nézzünk kicsit mélyebben a dolgok mögé. 

Na de mi számít hazugságnak igazán? Hazaugság-e az ha elmegyek a barátnőimmel koktélozni, megiszom 3 Cosmopolitant, majd a kedvesemnek csak egyről számolok be? Szerintem nem az, hiszen csak nem akarom felidegesíteni, nehogy azt higgye, hogy becsiccsentettem a csajokkal. Hazugság-e az ha ő elmegy meccset nézni a haverjaival vagy összefut velük és nem mondja el? Nos, igen. Részemről. Ugyanakkor ő pontosan úgy megindokolhatja, mint én, hogy nem az, csak nem akar fölösleges hisztit, kérdezősködést és száz darab nem fogadott hívást. Érezzük az iróniát ugye? Nekünk lehet mindent a másiknak semmit. Én és a párom ezt nagyon egyszerűen megoldottuk, számos szóváltás után arra jutottunk, hogy tényleg MINDENT megosztunk egymással. De vajon ez így jó? 

Ha egy kapcsolatban folyamatos az egyik vagy másik fél hazudozása, ott bizony nagy gond van. Gyakran fogjuk a szerelemre a vakságunkat, pedig már a kapcsolat eleje óta nem őszinte emberrel állunk szemben. Egy mániákus hazudozóra nem érdemes az időnket pocsékolni, szerelem ide vagy oda. Sok mindent meg lehet bocsájtani, de a folyamatos átverést, és gerinctelenséget, egy ponton túl már nem. Megállapíthatjuk, hogy igen sok fajtája van a hazugságnak.

A párok rengeteg időt és energiát ölnek abba, hogy kicsikarják a várva várt őszinteséget a párjuktól, azzal pedig nem igen foglalkoznak, hogy kiderítsék az okát a füllentéseknek. Csak jóvátételt követelnek vélt, vagy valós sérelmeikért. Vannak emberek, akik megérdemlik, ha átverik őket. Van a paranoid fajta, aki sose bízik meg a másikban, mert így döntött és kész. A másik fél megszakadhat a sok bizonyításban, sose kapja meg a bizalmat.

Ebben kifárad, és tényleg nem lesz őszinte. Ezzel kezdetét veszi a gyilkos harc, veszekedések, a párkapcsolat szétrombolása. Van olyan típusú ember, aki egyszerűn nem szeret részletesen beszámolni minden percéről, de ettől még őt ne nevezzük hazugnak. Időnként nem csak az elhallgatásra, hanem a kegyes hazugságokra is szükség lehet: például amikor párunk stresszesebb időszakot él meg, a munkája, esetleg tanulmányai miatt, és nem akarunk plusz terhet tenni a nyakába az őszinteségünkkel, mert fájdalmas dolgot kellene közölni vele. A párkapcsolatba igenis kellenek apróbb-nagyobb titkok amiket nem lehet, és nem is kell a másikkal megbeszélni. Ezek sokszor nem építenék, hanem rombolnák a kapcsolatot. 

Sokunkat elriaszt, ha valaki kiteszi szívét- lelkét, őszintén elénk tárja érzelmeit, hogy bizonyítsa mi vagyunk a legfontosabbak az életében, és bármire képes értünk. A nyers kitárulkozó őszinteség az esetek többségében hosszú távon inkább árt a kapcsolatnak, mintsem jobbá tenné azt. A túlzott őszinteség unalmassá teszi a párkapcsolatot, ami annak végét is jelentheti. A hazugságok azonban hosszútávon megmérgeznek minket és a kapcsolatunkat is. (forrás: eletmod.hu) 

Így hát a következtetés csupán annyi, mint a párkapcsolat minden terén, hogy kommunikáljunk. Le kell tisztázni kinek mire van szüksége, érzelmileg milyen beállítottságú és még idejében eldönteni mit is szeretnénk. 

(képek:google)

Hozzászólások