Törőcsik Mari méltósággal néz szembe a halállal

Szenved a fájdalomtól a színésznő

2015/11/16

A nemzet színésze, Törőcsik Mari, ma holnap nyolcvanadik születésnapját ünnepli. Legutóbb kórházi tartózkodása során adott interjú. Akkor is és most is kedélyes volt, egyetlen apró különbséggel…

A színésznő nem sokára születésnapot ünnepel, és bár az ünneplésre valóban okot ad Törőcsik Mari kora és az a rengeteg szeretet, amit a környezetétől kap, azért legbelül nehéz teher nyomja a lelkét. “Ebben a korban az ember már szenved a fájdalomtól. Most jól vagyok, az agyamban van egy elhalt rész, ami miatt görcsöl és fáj a kezem” – meséli a Borsnak.

törőcsik mari3

Mindenki egy emberként izgul azért, hogy sokáig láthassuk még színpadon az ország egyik kedvenc színésznőjét, de a valóság az, hogy már nem bír mindent Törőcsik Mari szervezete sem. Még ha az a rengeteg szeretet, ami körül veszi is, árad felé jóban, rosszban, egészségben és betegségben egyaránt. “Vérben ázott a tüdőm, egy professzor elmondta, tulajdonképpen alig van. A születésnapi fellépésemet, az Öreg és a tengert is azért kellett lemondani, mert nem beszélhetek egyfolytában másfél órát, mert a tüdőm nem bírja. Nem mertem vállalni, hogy eljátsszam” – mondta a színésznő, aki most először szembenézett a ténnyel, hogy talán véges a rendelkezésre álló ideje.

Törőcsik Mari legutóbb két hetet töltött kórházban, akkor is látszott rajta, hogy sokat fogyott, csupa csont és bőr, de arra nagyon készült, hogy újságíró érkezik hozzá. Kivétel nélkül mindenki rajong érte, lehengerlő, sugárzó személyisége senkit sem hagy érintetlenül. A nézők imádják, a kollégák egyaránt szeretik, a környezetére bármikor számíthat. Ez az óriási erő tartja életben őt is.

“Én, aki soha nem törődtem az idővel, mostanában érzem, hogy az idő véges. De ez nem azt jelenti, hogy a halálra gondolok, csak arra készülök, hogy méltósággal legyek képes szembenézni a halállal. Nagyon szeretek élni. Ragyogó életem van, mert még mindig szeretnek. A szeretet a legfontosabb, azzal meg lehet oldani mindent. Szeretet nélkül nem tudok élni, ehhez pedig elsőként nekünk kell megtanulni szeretni. Amikor beteg voltam és el voltam zárva a külvilágtól, az a töménytelen telefon és érdeklődés tartott életben, amit a bará­taimtól, rajongóimtól kaptam. Nekem nagyon sok szeretet jutott az életben, amiért végtelenül hálás vagyok” – adta útravalóul a színésznő. Bárcsak igaza lehetne, és a szeretet felváltana minden gyűlöletet és haragot, ami napjainkban megy. Talán egyszer ennek is eljön az ideje.

Hozzászólások